„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsoltár 50,15)
A mai kor emberére jellemző, hogy nem igazán találja helyét, szerepét ebben a világban. Hiába keres, kutat, életcél nélküli vándorrá válik. Az emberek magányosnak érzik magukat, nem tartoznak senkihez és semmihez. Önértékelési rendjük felborul, ki többnek ki kevesebbnek gondolja magát, csak kevesen vannak azok, akik önmagukról valós, ...