NYITOTT AJTÓ

Textus: Lk 9,10-17

„10. Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. 11. A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá. 12. A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. 13. Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak. 14. Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével. 15. És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit. 16. Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. 17. Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.” 

Bevezetés

Az emberek gondolkodásában sokféle érték van. Ezek az értékek pedig hatással vannak az érzelmeinkre, hatással vannak a döntéseinkre. Jézus is sokat beszél az értékről, „Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6,21; Lk 12,34). Amit mi nagyra értékelünk, az a mi kincsünkké válik, ez a kincs pedig helyet foglal az ember szívében. 

Valamennyien ismerjük a „gazdag ifjú történetét” a Mk 10,17-22-ben, engedjétek meg, hogy felolvassam:

„17. És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? 18. Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. 19. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. 20. Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 21. Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. 22. Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.”

Az Ő szívében is volt egy érték, ami elfoglalta az egész szívet. Vágyott az örök életre, minden dolgában igyekezett hűségesen eljárni, úgy tűnik a törvényeket is megtartotta, becsületes ember volt. Jézus még is azt mondta neki, hogy „van egy fogyatkozása”. Mi volt ez a fogyatkozás? Az, hogy jobban ragaszkodott a múló értékekhez. A múló értékek az enyészetté válnak, semmilyen kincset nem vihetünk el magunkkal, ezért mondja Jézus:

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják”

Fontos tehát tisztáznunk és meg is fogalmaznunk, hogy a hívő ember számára a legnagyobb kincs, amit Istentől kaphat a Krisztus által, az az örök élet.

• Az ember birtokolni akar, mintha azon múlna a boldogsága – megszerezni tárgyakat, amihez hozzá nő a szívünk, és ha elveszítünk valamit, képesek vagyunk összeomlani, sőt Isten jóságát is kétségbe vonni.
• Az emberek a birtoklás miatt elszakadnak egymástól, megromlanak a kapcsolataik.
• Ez a fiatalember nem ismerte Jézust igazán!

János apostol a következőket mondja:

Jn 17,3 „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Az ige kapcsán tehát látjuk, hogy az isten megismerése jelenti a hívő emberek számára az örök életet. De hogyan ismerhetem meg az Istent. Azt az Istent, aki mindeneket a szavával alkotott, aki mindent tud, mindent lát, mindenütt jelenlévő, azt az Istent, akit még senki sem látott.

Jézus ezzel kapcsolatban a következőket mondja a tanítványai számára:

Jn 14,9 „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?”

Mi tehát a mi teendőnk? A feladat egyszerű, meg kell ismernünk Jézust!

Jn 8,28 „Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.”

Jn 12,49 „Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.”

A felolvasott alapigénkre rátérve, gondoljuk végig, hogy mit tudhatunk meg valóban Jézusról.

Jézus miért keresi a csendet az Atyával való együttlétre?

Keresztelő János halála - Jézus ember volt, aki lehet, hogy szerette volna meggyászolni az unokatestvérét, bemerítő Jánost, akit Heródes fejedelem lefejeztetett. Ugyanúgy fájt neki a gyász, azok elvesztése, akiket szeretett, mint nekünk. Jézusban sok érzelem volt, de a cselekedeteit a beszédét, jellemtét, mégsem az érzelmi hullámok alakították.

Mivel küldetésben járt, örömmel fogadta akkor is az embereket, amikor azok megzavarták a csendességét

Nem küldte el az embereket, mert megzavarták őt, nem haragudott és nem háborodott fel, hogy „ezek meg mit akarnak is, nem látják, hogy gyászolok, nem látják, hogy most a tanítványokkal vagyok?” Nem küldte el őket, sőt „örömmel fogadta” az embereket!

Az „öröm” szónak több értelmezése is ismerhető:

harsány, harsogó kiáltás, kiabálás, rikoltás, rikoltozás, örömkiáltás, ujjongás, jajkiáltás, esdeklés, felkiáltás.

Milyen csodálatos a magyar nyelv, amikor azt mondjuk „repes a szívem az örömtől”.

Számára a legfontosabb az volt, hogy tegye az Isten akaratát, hogy hűséges maradjon az elhívásához.

Jézus tudott szánakozni az embereken

Ez nem sopánkodás, hanem aktív cselekedet. Látta az embereket, hogy elfáradtak, már eleve sokat gyalogoltak, hogy hozzá menjenek. Minden bizonnyal annyi dolguk volt nekik és a tanítványainak, hogy még idejük sem volt enni.

Ő a jó pásztor

Mivel Ő a jó pásztor, megetette a nyájat, sőt, mindenkinek azt adta, amire szüksége volt

A benne való bizalom, teljes megelégedéssel jár

Rábízom, az életemet. Megismertem Ő, ez által megismertem az Atyát és benne bízom. A döntéseimnek az alapja, kiinduló pontja, hogy azt teszem, amit Jézustól tanultam. A célom elérése az örök élet.