NYITOTT AJTÓ

Dolgozatom témájának Péter és Jézus egyik sokat vitatott beszélgetését választottam. Azt a beszélgetést, amelynek tartalma Péter Jézus iránti elkötelezettségével, érzelmeivel, és mind ezek mellett, lelki tovább lépésével foglalkozik.[1] József Attila egyik nagyszerű versének egy mondata jut eszembe, amely így hangzik: „Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell.”[2] Érdemes egy gondolat erejéig foglalkozni ezzel a mondattal. Többek között a „teher” és a „kincs” szavakra figyelve, hiszen valóban a szeretet nélkül és főleg az Isten szerint való helyes szeretet nélkül, soha sem tudjuk megérteni Urunk irántunk való áldozatának célját, amelynek hiánya valódi teherként szakad az emberre. Mind azok pedig, akik megismerik Isten megmentő szeretetének motivációját, életük legdrágább kincsére találnak.  A versszak utolsó két szava mellett sem sétálhatunk el, hiszen ahogy fogalmazza, „szeretni kell”, vagy is a szeretet nem csak egy alternatíva az életünkben, hanem az emberi boldogságunk legfőbb alapjainak egyike, hiszen mindenki szeretettnek lenni és szeretni vágyik.

Úgy vélem, hogy maga a spirituális coaching egyik fő ismerve is pontosan az, amikor az élet értelmével, az ember teremettségének céljával, boldogulásával foglalkozunk. Dolgozatom megírásában törekszem arra, hogy elkerüljem a választott szakasz igemagyarázatát, sokkal inkább törekedni szeretnék arra, hogy valóban a spirituális coaching lényegét megragadva, elemezzem a kiválasztott szakaszt. 

Az első gondolatom az, hogy erre a coaching beszélgetésre Jézus már készült és a legalkalmasabb időt választotta. Miután elfogyasztották az ebédet, csak utána kezdett bele a témabeszélgetésbe, vagy is figyelt mindkettőjük fizikai hogyanlétére. Ugyan akkor, magát a beszélgetést már az étkezés folyamatával előkészítette, azzal a közösség vállalással, amit az általuk képviselt kultúrában az együtt étkezés jelentett. Véleményem szerint ez az időszak lehetett az egymásra hangolódás ideje is. Áldott üzenetként fogalmazódik meg számomra, hogy én magam is, körültekintően tervezzek meg minden egyes coaching beszélgetést, figyeljek a lehető legoptimálisabb körülmények meglétére. Fontos, hogy a coach és a coachee figyelme ne legyen megosztott, hogy legyen elég idő a beszélgetésre. (A helytelen időzítés hiányának hátrányát, már személyesen is megtapasztaltam.) A bibliai szakaszból hamar kiderül számomra, hogy Jézus a coach, Péter pedig az ügyfél, míg a tanítványok megfigyelőként vannak jelen. Jézus mielőtt felteszi első kérdését, héber nevén szólítja Simont, sőt még az apja nevét is hozzá teszi.  Azt gondolom, hogy ez a momentum az előre tervezés szakaszában a coaching ülés bizalmi csúcspontja is lehetne akár. Péter élettörténetét ismerve, úgy láthatjuk őt, mint az egyik legmagabiztosabb tanítványt,[3] mind addig, amíg önbizalommal teljes fogadkozása ellenére megtagadta Krisztus.[4] Úgy gondolom, Jézus tudta, hogy ez az esemény Pétert, szinte megsemmisítette. Ebből kiindulva vélem azt, hogy Jézus a megszólításban talán Simon identitását és igen csak darabjaira hullott jövőképét, elhívás tudatát erősítette, hogy megértse azt, hogy számára ő továbbra is az a Simon, aki Jónának fia, akit maga Jézus személyesen hívott el és neki továbbra is terve van vele. Ebben a momentumban Jézus jelzi azt is Péter számára, hogy bár ott vannak a tanítványtársak is, de Ő most csak rá figyel. 

Ezt követően elhangzott Jézus első kérdése is, ami bennem felkavaró érzelmeket vált ki.  – „jobban szeretsz-é engem ezeknél?” – kérdezte. Vajon Jézus nem ismeri Péter és a többi tanítvány vele kapcsolatos érzelmeit, esetleg arra kíváncsi, hogy ki szereti Őt jobban a tanítványok között? Véleményem szerint nem erről van szó. Jézus nem az önmaga megnyugtatása érdekében teszi fel ezt a kérdést, mert vissza jelző megerősítésre lenne szüksége. Inkább az történik itt, hogy Jézus Péternek akar segíteni.   

Meglátásom szerint Jézus a múltat használja most, mint erőforrást. Egyszerűen látja Péter életében az elakadást és tovább akarja őt lendíteni. Szeretné Pétert motiválni, hogy lépjen ki a beszűkült tudatállapotából és nézzen bátran vissza a múltba és mondja ki, hogy mit lát. Számomra hasonlatos ez a helyzet a zseblámpa-effektusra, amikor is az ember a sötétben csak annyit képes látni, amennyit a lámpa kicsi fénye meg tud világítani. Ez egy igen szűk fókusz pont, ami lekorlátozza az ember kilátási és döntési helyzetét egyaránt.

Minden bizonnyal Péter látja önmagát az idegen tűz mellett, érzi a füst illatát és hallja saját hangját, miközben megtagadja Mesterét. Talán önmagába néz, és amit ott lát az a szégyen, keserű csalódás önmagában, totális bizonytalanság. Péter szeretne kilépni ebből az állapotból, de Jézus kérdését most nem csak hallotta, hanem értette is. Péter szemszögéből minden bizonnyal az egyik legnehezebb kérdés, amire most válaszolnia kell. Nehéz, hiszen félre ismerte magát, kudarcot kudarcra halmozott. Minden bizonnyal szerette Jézust és a régi énje talán már rá is felelt volna, hogy „igen!”, de félre ismerte önmagát.  A kérdésben azonban az is benne van, hogy „ezeknél”. Kicsit úgy is tűnhet, mintha ebben a kérdésben Jézus provokálni akarná tanítványát, hogy versengjen „ezekkel”, de nem erről van szó.  Jézus szándéka, hogy Péter tágítsa ki a látóterét, amiben a többi tanítvány magatartása is látható lesz. Miközben Péter érti a kérdést látótere megnövekszik, rájön, hogy nem csak ő fogadkozott, hanem a többi tanítvány is.[5] Látja azt is, ahogy a többiek félelmükben elszaladtak. Péter rájön, hogy, rajta kívül mások már korábban beleestek ebbe a gyötrelembe, ezért nem egyedi ez ő tragédiája. Minden bizonnyal ez a tudat nagyban hozzá járulhatott ahhoz, hogy kitáguljon a fókusza és felismerje a helyzetet, - „már másokkal is történt ilyen!” Jézus ezt el is mondhatta volna tanítványának, azonban nem tette, hagyta, hogy maga Péter jöjjön rá erre a fontos helyzetre. Péter az ügyfél szerepében egyértelmű, de óvatos választ ad: „Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged!” A beszélgetésnek ezen a szakaszán, fontos megemlíteni, hogy Jézus kérdésébe a „szeretsz”[6] szó nem azonos a Péter válaszában elhangzó „szeretlek”[7] szóval. Péter ezért, most a feleletében is sokkal körültekintőbb. Az elhangzott választ, ha szabad egyszerűsítenem, mintha ezt mondaná a tanítvány: „igen, amennyire tőlem, embertől telik”.

Jézus első coach kérdését tekintve, tehát már is előre lépésről beszélhetünk, hiszen Pétert nem csak sikerült kibillentenie az „magányos vesztes” állapotából, de kiderült az is, hogy ezt a válasz már egy átértékel önismeret után hangzott el. Látható az is, hogy Jézus teret ad Péternek, hogy önmagát újra gondolja, hogy a változás és változtatás igénye belőle induljon ki. Talán, Jézus válaszában jól látható az a bátorítás is, amit tanítványának visszajelzésként ad: „Legeltesd az én bárányaimat!” A válaszban egyszerre fejezi ki Jézus, hogy a tőle kapott megbízás most is érvényes és bizalma töretlen tanítványa irányába. Ugyan akkor ez a válasz a coach megerősítő visszajelzése is egyben. Azt gondolhatnánk, hogy Jézus egy kérdéssel megoldotta Péter elakadását, azonban a coaching ülés tovább folytatódik. 

Jézus második kérdése ugyan az, mint az első esetben. „Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?”  Vajon miért ismétli meg Jézus ezt a kérdést, hiszen már válaszolt Péter!? A kérdésre fókuszálva azonban rájövünk, hogy ez a kérdés nem is ugyan az, már csak azért sem, mert most kihagyja az „ezeknél” szót. Ugyan akkor, ebben a kérdésben Jézus átértelmezi az előbb alkotott keretet, ami a nagyobb környezetre helyezte a hangsúlyt, most viszont leszűkít csak Péterre. Fontos momentum, hogy a megszólítás egyáltalán nem változik, ami véleményem szerint tovább erősíti Jézus alapvetését Péterrel kapcsolatban, miszerint, hogy számára ő továbbra is Simon a Jónának fia, akit maga Jézus személyesen hívott el és neki továbbra is reményteljes terve van vele. Ebben a keretben Jézus kérdése segítséget ad Péternek, hogy most senkire és semmire nem kell, hogy figyeljen, csak is önmagára. Ebben a szituációban Jézus kifejezi, hogy a megoldás a tovább lépést illetően ott van Péterben, vagy is a saját életének ő a szakértője.  Most a múltból a jelenbe irányítja a coach a coahee-t. Péter ebben a kérdésben talán azt érzi, hogy most magára maradt, egyre kényelmetlenebb számára ez a helyzet. A válasz ismét olyan egyszerűnek tűnik, de ebben sokkal több van, mint egy igen, vagy nem. Péter most nem a múltbéli kudarcra fókuszál, sokkal inkább az emberi erőforrásait és gyengeségeit látja, miközben egyre inkább megerősödik benne, hogy mennyire rá van utalva Jézusra. A coach egyáltalán nem sürgeti a választ, sőt időt ad coachee-nak, hogy elmélyüljön a keresésében. Véleményem szerint a coachingnak ez a fázisa segít abban, hogy Péter újra értelmezze önmagát. A tanítvány válasza ugyan az, mint az első kérdésnél: „Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek[8] téged.” Péter válaszában ismét óvatos, határozottan önmérsékletet gyakorol, „igen, amennyire tőlem, embertől telik”. Jézus látta Péter pozitív irányú kimozdulását, ezért megerősítő visszajelzést adott ismét számára: „Őrizd az én juhaimat!” Ebben a visszajelzésben Jézus tovább erősíti Péterben, hogy személyesen számít rá most és ezután is. Ez a megerősítés, hasonlatosan az elsőhöz, most is konkrét.      

A coaching folyamatot látva, azt gondolhatnánk, hogy a coachnak két kérdéssel sikerült az ügyfelet átlendíteni az elakadásában, azonban Jézus egy újabb kérdést intéz Péterhez. Ez a kérdés pedig a következő: „Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?” Péter, miután harmadjára kapja ugyan azt a kérdést, elszomorodik. A coaching folyamatot szemlélve, azt gondolhatnánk, hogy ez most nem volt jó kérdés, hiszen a coaceet visszavetette az előre haladás folyamatában. Azonban Jézus harmadik kérdése ismét más keretbe helyezi a folyamatot. A múlt erőforrásait használva, majd a jelen helyzet után, a coach a jövő erőforrásaira irányítja az ügyfél figyelmét. (Bár le kell szögeznem, hogy Jézus mind két esetben a visszajelzéseiben már megerősítette Pétert, hogy terve van vele és számít rá.)

Jézus hasonlóan az előző kérdésekhez, most is megerősíti Pétert identitásában. A tanítvány először nem érti az immár harmadszor is feltett kérdést, szomorú lesz, azonban tovább gondolva a kérdést rájön, hogy nem csak a múlt a jelen, hanem a jövő is Isten kezében van.  Ebben a kérdésben Péter már jól látja önmagát, a már korábban megismert gyengeségeit. Tudja azt is, hogy megbízhat Jézusban.  Legalább is, ezt tűnik ki utolsó válaszából: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged”. Péter válaszában egyértelműen beismeri, hogy Jézus az, aki mindent tud, miközben megérti azt is, hogy olyas valakire bízhatja rá gyengeségekkel és korlátokkal teljes életét, aki számára biztos jövőt teremt. A folyamatot szemlélve láthatjuk, hogy a harmadik kérdés egyáltalán nem vetette vissza a coaching folyamatot, hiszen a coachee-ban, - bár első pillanatban „elszomorodott”- tovább lépést eredményezett. Ez a következtetés jól értelmezhető a coach válaszát követően, amikor is ismét megerősíti a coachee-t.  „Legeltesd az én juhaimat!”

Jézus, következő mondata a coahing ülés összefoglalásaként és lezárásaként is értelmezhető.[9] Az embernek meg kell ismernie önmagát, ember társait és Teremtőjét. Az ember még ifjú és tapasztalatlan, addig azt gondolja, hogy minden a hatalmában van, azt tesz, amit csak ő akar, azonban ez a szabadság időkorlátok közé van szorítva. Ahogy telik az idő és megöregszünk, úgy szerzünk tapasztalatokat, ismeretet és rájövünk, hogy mennyire gyengék és kiszolgáltatottak vagyunk.[10] A múltból tanulnunk kell, ami a jelenben ad lehetőséget arra, hogy felkészüljünk a jövőre. Az ember életszakaszainak változása tehát, segít felkészülni arra, hogy követni tudjuk a Mestert. Jézus zárszóként mondja Péternek: „Kövess engem!”[11]

[1] Jn21,15-19

[2] József Attila, Nagyon fáj című verse.

[3] Mt26,35a.

[4] Mt26,69-75.

[5] Mt26,35b.

[6] agapaó, (gör.) mélyen szeretni, az Isteni szeretet.

[7] phileó, (gör.) kedvelni, mint barátot.

[8] phileó, (gör.) kedvelni, mint barátot.

[9] Jn21,18 Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod

[10] Zs90,12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

[11] Jn21,19b.