NYITOTT AJTÓ

Hogy mi a különbség az érzelmi alapú és a hit által való Isten imádat között, azt Jób a Biblia ószövetségi hithőse, igazán tudta.

Jób istenfélő, igaz ember, mégis tragédiák sorozata veszi körül. Anyagi csőd zúdul rá, vállalkozása totális csődbe jut, majd a halál elragadja legféltettebb kincseit is, gyermekeit.

Az ember azt gondolná, hogy ennél már nem is lehet rosszabb, azonban a szenvedés itt még nem ér véget, lelki kínjait tovább tetézi a testén megjelenő fájdalmas, fekélyes sebek sokasága.

Jób ebben a tragikus helyzetben nem marad egyedül, ott van a felesége és „mellé állnak” barátai is, akik vigasztalni próbálják őt, azonban a vigasztaló szavak a szerencsétlenül járt Jób vádlásába csapnak át, őt okolják a szerencsétlenségek miatt, oly annyira, hogy felesége arra biztatja őt, hogy: „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” (2,9b).

Jób szenved, kívánja a halált, oly annyira hogy születése napját is megátkozza! Ó, de sokszor érzünk így mi is! Amikor elveszítünk egy családtagot, amikor fizikai betegségek, fájdalmak gyötörnek bennünket, amikor nincs mit ennünk, elveszítjük munkahelyünket s a számlák hegye egyre inkább magasodik az asztalunkon.

Hogyan tovább? Mit tegyek? Hol van az Isten? – kérdezzük kétségbe esetten. Sokan meg is fogalmazzák „úgy érzem, nem szeret Isten”, „úgy érzem senki sem ért meg”, „úgy érzem valamit tennem kell, ha már Isten nem segít”.

Jób, azonban nem akar semmit se tenni, nem engedi, hogy Isten imádatát meggátolja felesége balga beszéde, barátai vádlását is elutasítja, nem hagyja, hogy szenvedése elszakítsa őt Teremtőjétől. Jól lát „halálra ítélt állapotában” is, ezt meg is fogalmazza: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent”. (Jób 19,25-26)

Micsoda reménység! Minden szenvedés ellenére, megláthatjuk az Istent! Jób hite még ebben a helyzetben is egy acélos, tudatos hit – „mert és tudom”! Nem azt mondja, hogy érzem, hanem azt, hogy tudom! Micsoda különbség!

Had legyen hát ez a néhány gondolat bátorítás és egyben figyelmeztetés is számunkra, hogy ne engedjük, hogy az érzelmeink határozzák meg Istenhez való viszonyunkat. Ragadjuk meg Őt hit által és éljen elevenen a tudatunkban, hogy hamarosan meg fogjuk látni az Istent!