NYITOTT AJTÓ

Textus: Lk 4,18:  „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem”

Bevezetés

Néhány gondolatban szeretném a szegénység fogalmát értelmezni, azonban ez nem egyszerű vállalkozás. Ugyanis a szegénység fogalmát sokféle képen vizsgálják, és sok mindentől függ.

Véleményem szerint az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága egy igen rövid, de összefoglaló értelmezést ad:                 

„A szegénység a megfelelő életszínvonal fenntartásához és más – polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális – jogok érvényesítéséhez szükséges erőforrások, képességek, választási és érdekérvényesítési lehetőségek és a biztonság tartós vagy krónikus hiányát jelenti.”

A szegénység a korai időktől fogva egyik állandó kísérője volt az emberiségnek. Téren és időn át minden kor társadalmában nagy számban akadtak szűkösen vagy, ahogy a modern szociálpolitika fogalmaz, „mélyszegénységben” élők, vagy éppenséggel hajléktalanok. A hajléktalanokat talán már nem is nevezhetjük szegényeknek, hiszen önállóan képtelenek a maguk fenntartásáról gondoskodni, így teljességgel mások támogatására vannak utalva. A szegénység tehát mindenütt jelen volt, jelen van.

Minden bizonnyal ezért is mondja Jézus a Mt 26,11-ben, „Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.”

Ebben az igeversben had mutassak rá a „mindenkor veletek lesznek” állításra, amit az 5M 15,11 verse is megerősít: „Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.”

A szegénység problematikájának megoldásával sokan próbálkoztak már, különböző felzárkózási programokkal, pozitív diszkriminációval, egyéb szociális eszközökkel, kisebb-nagyobb sikerrel.

Amit azonban nekünk, Krisztus szerető és követő embereknek kell látnunk az, hogy az 1Sám 2,7 szerint az Úr a szegénység felett is Úr! „Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít, megaláz s fel is magasztal; Felemeli a porból a szegényt, és a sárból kihozza a szűkölködőt, hogy ültesse hatalmasok mellé.”

Számomra ez azt jelenti, hogy „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.” – ahogyan ezt a 103,8 zsoltárban is írva van.

A legnagyobb szegénység fogalmát, amiben viszont minden embernek része van születésétől kezdve a megtérésig az a Rm 3,23 fogalmazza meg a legpontosabban: „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”

Mind azt, amit eddig mondtam, szeretném megerősíteni két bibliai történettel. Nem készültem exegézissel, - azt meghagyom nektek - csupán néhány gondolatra szeretnék rávilágítani. Az első ige szakasz az OCM látásának egyik stratégiai alapja.

A hit által való engedelmesség utat nyit a csodának 2Kir 4,1-7

„1. És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek. 2. Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj. 3. Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset; 4. És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre. 5. És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták néki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett. 6. És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj. 7. És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.”

• A szenvedés körülményei: (özvegység, kiszolgáltatottság, eladósodás, kifosztottság, folyamatos fenyegetettség)
• Az utolsó esély a menekülésre: (megkeresi Elizeust az Isten emberét – én Isten embere vagyok?)
• Mi van a házadban? (nincs semmim... ne adakozzanak, nincs nekik semmijük - mindenkinek van valamije! – szánalom helyett helyreállás!)                 
• Az edény gyűjtés (- hit által való engedelmesség alapja a csodának)
• A békesség elnyerése (szabadulás a fizikai és szellemi adósságból - Jézus nem csak az adósságból hoz ki, felettébb ad)

Nem tudom elmondani, hogy én magam is már hányszor hallottam a szolgálatom során, hogy „semmim sincs”.

Had osszak meg veletek egy történetet.

Egyszer kinn jártam egy cigánytelepen és láttam, hogy az emberek kinn ülnek a házaik előtt. Oda mentem hozzájuk és megkérdeztem, hogy vannak? A kérdésemre azonnal elöntöttek a panaszáradattal, hogy mennyire szegények, hogy semmijük sincs, és hogy nem segít rajtuk senki.

Benéztem az udvarukra és láttam, hogy mennyire el van hanyagolva. Megkérdeztem, hogy miért nem művelitek a kertet, miért nincsenek tyúkok az udvaron? Ezek a drága emberek csak néztek, mintha nem is értették volna a kérdésemet.

Néhány hónap elteltével, amikor meglátogattam a gyülekezetet az egyik ember oda jött hozzám és nagy örömmel újságolta, hogy van tíz tyúkja, meg paprika és paradicsom palántája. Mi van a te házadban? Nem állítom, hogy ez a megoldás, de ez egy határozott lépés a változás felé.

Sokszor nem látjuk azt, amink van, mert csak arra fókuszálunk, amink nincs!                                                      

Az én személyes meggyőződésem, hogy Isten minden embert megajándékozott olyan kincsekkel, amelyek felfedezése, fejlesztése komoly reformot hozhat az életében. Mind ez mellett – személyes meggyőződésem az is, hogy - az embereken elsősorban a keresztről szóló beszéd ereje tud segíteni. A keresztről szóló beszéd ereje képes az emberek gondolkodásmódjának a megváltoztatására, azoknak a kincseknek a felismerésére, amit Alkotó Istenünk belénk helyezett.

A másik bibliai történet

Apcsel 3,1-7 „Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái”

Van egy mozgáskorlátozott ember, akinek nincs jövedelme, nincs szociális ellátása és egyáltalán nem képes önmagáról gondot viselni – (kiszolgáltatott, könyörületre utalt)

• Találkozás Péterrel és Jánossal – („alamizsnát kér”)
• Péter és János azonban figyelmét kéri – (miért? mert ki akarják billenteni abból a beszűkült tudatállapotból, amely csak a szükségre koncentrál)
• Az ember most csak rájuk fókuszál – (talán azt gondolja, hogy kap „valamit”)
• Péter rossz híre – „nincs ezüstöm, nincs aranyam”
• Péter jó híre: amim van, azt adom, kelj fel és járj
• Gyökeres változás – (Jézus nem „valamit” akar adni, hanem a megoldást – gyökeres változás – el tud menni dolgozni, családot alapíthat, teljes életet élhet, megszűnik a kiszolgáltatottság, stb.)

A két történet rávilágít arra, hogy minden helyzet megoldása Krisztusban van. Mind két esetben csodálatos szabadulásnak lehetünk a szemtanúi. Mind két esetben radikális átformálódás történik. Olyan átformálódásnak, amit csak Isten képes elvégezni.

Azonban látnunk kell azokat is, akikről csak keveset beszéltem. Kik ők? Az Isten emberei. Elizeus, Péter, János és még valaki.

A következő kérdés csak az, hogy ki menjen el a szűkölködők felé szolgálni?

Az alapigénk a következő volt:

„Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem”

Az alapigénk szerint tehát az, akin „az Úr lelke van!” Testvérem, lehet, hogy ez Te vagy?

Sok embertől hallottam, hogy neki nincs elhívása a romák felé, nincs elhívása a szegények felé, nincs elhívása a börtönben raboskodók felé – talán úgy tűnik, mintha csak kifogásokat keresnénk. De akkor kik felé van elhívásom, hiszen „minden ember szűkölködik az Isten dicsősége nélkül”!?

Valaki azt kérdezte tőlem, hogy hogyan kell a cigányok felé szolgálni? A Bibliában azt látom, hogy semmi speciális módszertan nincs a különböző csoportokra vonatkozóan, csupán csak három dolog. Szeretni, szeretni, szeretni!

Mi sokszor annyira büszkék vagyunk, gőgösek. Mi nem akarunk „leereszkedni” azokhoz az emberekhez, akik szegénységben nyomorognak. Sőt a szegénységnek vannak járulékos következményei, amelyek kivetülnek az emberek lakókörnyezetére, egészségi állapotukra, higiéniájukra, igényükre. Hogy mennyek én közéjük? Könnyebb kifogásokat találni, hogy miért is ne menyek.

Ami az én szolgálatomat meghatározza, ha úgy tetszik az egyik életigém a Mt 5,3 „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.”

Jézus azt mondja a „mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15,4); „a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát” (Jn 5,19); „amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek” (Jn 15,15).

Ti, akik teológusok vagytok, vagy lesztek, tudjátok, hogy ez az ige egy erőteljes „függőségi viszonyról” beszél. Itt a szegény szó a görög „ptókhosz” szó, aminek a jelentése „nincstelen”, vagy „koldus”. Olyan koldus, akinek az élete függ attól, hogy valaki megkönyörül rajta, vagy sem.

Olyan ez, mint amikor a baba az anyukájának a pocijában van és a köldökzsinórral össze vannak kötve. Azon keresztül kapja az oxigént, a tápanyagot, mindent, ami az egészséges fejlődéshez, növekedéshez szükséges. Ha ez a kapcsolat megsérül, vagy megszűnik, annak komoly következményei lehetnek.

Vajon mim van, amit ne kaptam volna, vajon mit szólhatnék, ha nem azt, amit én is hallottam, mit tehetnék, ha nem azt, amit Jézustól láttam? Miért vagyok büszke, gőgös, hiszen mindenem Őtőle van? Olyan vagyok, mint egy koldus, mint egy csecsemő. Hát ne tegyem azt, amire az életem megmentője kér?

A megoldás, ami engem motivál     

Mt 6,33 „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”

Számomra ez azt jelenti, hogy Isten rámutat arra, hogy nélküle elveszettek, szegények, nyomorba lévő emberek vagyunk. A mi mennyei elhívásunk elsősorban a keresztről való beszéd erejének a bemutatása, a feltámadott Krisztus prédikálása.

Hogy Isten elküldte az ő egyszülött fiát, Jézust.

Tudom, a mennyei elhívás elsősorban nem a szociális, politikai, vagy társadalmi helyzet megváltoztatását célozza meg, hanem a Krisztussal való találkozást. De azok, akik az Ő országát és igazságát keresik, azok ráadásként mindent kapnak.

Keresni a feltámadott Krisztust, megismerni őt és belé szerelmesedni. Új szív, új élet. Isteni gazdagság.

Ámen!