NYITOTT AJTÓ

Textus: Mt 5,13-16

„13. Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. 14. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. 15. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. 16. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Amit megállapíthatunk ezekben az igeversekben rögtön, az három dolog:

• „Ti vagytok a föld sója”
• „Ti vagytok a világ világossága”
• Ez a keresztényeknek szóló üzenet

Jézus itt nem azt mondja a tanítványainak, hogy sóvá, vagy világossággá kell válniuk, – azt mondja, hogy Ti már azok vagytok! Só és világosság a Szentlélek átformáló munkája által. A bűn rabságában senyvedő, ízetlen, kopott életünket a Szentlélek átalakította. Sokat beszélünk a változásról, a gyümölcstermésről, de meg kell értenünk, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a Szentlélek Istent engedjük munkálkodni az életünkben. Le metszi a vadhajtást rólunk, ami fájdalommal és áldozattal jár, megfarag bennünket, mint a kőműves a követ, és ez is fájdalommal jár, de szenvedés és áldozat nélkül nincs változás. 

Nagyon sok prédikáció szól arról, hogy mit és hogyan kell tenni, hogy hány lépést kell megtennem ahhoz, hogy Isten keze megmozduljon. Mintha egy porszívót vennél az üzletben és annak a használati utasítását olvasnád.  Nem áll szándékomban megbántani senkit, de a mai prédikációk többsége nem más, mint tanácsadás és motivációs beszéd a keresztről szóló beszéd ereje nélkül.

Én nem szeretnék tanácsot adni, nem pozitív gondolkodásmódra akarlak serkenteni, csupán csak Krisztusra szeretném a figyelmedet fordítani.

Só és világosság vagyunk – de nem magunktól, hanem Őbenne. Ezt mondja a Szentírás! Ha ez valóban így van, akkor miért van az, hogy még sem vagyunk hatással a környezetünkre?

Miért nem vagyunk hatással az emberekre?

Sokat dolgozol, fáradozol, hogy épüljön a gyülekezet, növekedjen a házi csoport, egy-egy tanítvány, sokszor erőd felett is befektetsz, de mennyi időt szánsz a saját növekedésedre? Mennyi időt szánsz arra, hogy olyanná válj, mint Jézus Krisztus?

Pál az 1Kor 9,27-ben ezt mondja: „Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”

Te mennyi időt szánsz a saját növekedésedre?

Sokszor azt gondoljuk, hogy minél nagyobb egy gyülekezet, annál nagyobb hatással van az emberekre, minél nagyobb a szervezetünk, annál több ember csatlakozik majd hozzánk. Nincs így. Akkor tudunk embereket megtéríteni és a gyülekezetben megtartani, ha hangosan és hosszan prédikálunk, ha egy órás dicsőítést tartunk. Nincs így. Csak akkor tudunk hatással lenni az emberekre, ha hasonlóvá válunk Jézushoz. Ő a só és Ő a világosság, és ha benne vagyunk, akkor mi is só és világosság vagyunk, hasonlóak Jézus Krisztushoz.

Mire van leginkább szüksége az embereknek?

Olyan Krisztushoz hasonló férfiakra és nőkre, fiatalokra és régebb óta fiatalokra, aki Krisztus jellemét hordozzák és sugározzák magukból.

Abban mutatkozik meg a jellem például, ha saját szenvedéseink idején is észre tudjuk venni mások szenvedését, ha éhesen is képesek vagyunk meglátni mások éhségét; és ha saját lelki gyötrelmeink közepette is van erőnk kinyújtani a kezünket és együttérzéssel lenni mások lelki gyötrelmei iránt.

Jézus a keresztre feszítve sem magára gondolt. Hétszer szólalt meg, abból négyszer az őt körülvevő emberek érdekében:

• „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34).
• „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43).
• „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” (Jn 19,26-27)
• „Éli, Éli, lamma szabaktani ('Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?') (Mt 27,46; Mk 16,34) „Szomjazom” (Jn 19,28).
• „Beteljesedett” (Jn 19,30).
• „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)

Hogyan tudunk hatni a környezetünkre?

Könnyű prédikálni ismeretlen emberek között. Könnyű kereszténynek mutatni magunkat azoknak, akik nem ismernek bennünket. Valódi hatással azonban csak úgy lehetünk, ha hasonlóvá válunk Jézus Krisztushoz, ha az életünk telve van a Szentlélek Isten jelenlétével. Ha az Ő jellemének hordozói és kisugárzói vagyunk.

Mit gondolsz, az emberek miért vannak ma kiábrándulva a gyülekezetekből?

Mert sok keresztény ember élete be van szennyezve, és egyáltalán nem hasonlítanak Jézushoz.    

Olyan „bizonyságok” hangoznak el sokszor, - még a szószék mögül is - amelyek nem Jézusról szólnak, a bizonyságtevők magukat emelik fel. Nem más ez, csak erőtlen beszédek sokasága.

„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk Istennek ereje”1Kor 1,18

Hol van a bizonyságtételünk ereje? Mi történt a mi keresztről szóló bizonyságtételünkkel? Hol van ez az erő? Értjük-e még, hogy mi történt a kereszten?

A szentségtelen, hazug, önmagunkat sztároló bizonyságokhoz Isten nem adja az Ő erejét. Sok bizonyságtételnek még a valóságtartalma is megkérdőjelezhető. Nem elég, hogy nyájasan beszélünk, nem elég, hogy hangosan kiabálunk, - az életünknek tükröznie kell Krisztust.

Nem új stratégia kell, nem új evangélium, nem új módszerek kellenek ahhoz, hogy megnyerjük az elveszetteket, hanem a kereszt erejének a bemutatása.

Rm 8,19 „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.”

Krisztus arcú, Isten fiaknak kell lennünk, hogy a szenvedő és nyomorúságban élő embereket elvezessük Isten igazságához: Jézus Krisztushoz.

Mt 5,14-16 „14. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. 15. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. 16. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Kedves Testvéreim! Ti okos, gondolkodó emberek vagytok. Nem egy új dologról beszélek nektek. Kérlek, hogy emlékezz Isten jóságára, Isten igazságára, az Ő szentségére. Ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni, bizonyos dolgoktól el kell távolodnod.

1. „saját álmom – távolodj el”

A mi keresztény életünk alapja Jézus Krisztus. Őreá építjük a mi mennyei jövőnket, az üdvösségünket, az örök életünket. Jézus jelleme nélkül, a Szentlélek jelenléte nélkül, csak üresen fecsegő emberek leszünk.

„14. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.”

Ha egy gyertyát meggyújtunk, és az ablakba letesszük, annak a fénye távolról látszik. Aki a sötétségben jár és meglátja ezt a fényt, biztos útra talál.

Mire figyelünk mi?

A mi célunk sokszor, hogy minél nagyobb legyen a gyülekezetünk, hogy nagy missziónk, nagy szervezetünk legyen, hogy minél nagyobb számokat pufogtassunk, miközben önmagunkat reklámozzuk - pedig nem erre kellene, figyeljünk, hanem arra, hogy minél erőteljesebben sugározzuk Jézus fényét az Ő világosságát, hogy az emberek hozzá mehessenek, és ne csak egyel többen legyünk.

Jézus amikor meggyógyította a halálos betegeket, a leprásokat, a vakokat, a süketeket – nem szelfizett velük, nem töltötte fel a tiktokra, nem posztolta az instán, fészbukon. Nem magát futtatta, az Atyára mutatott.

Az elveszettek megnyerésének legnagyobb akadálya én vagyok. Én vagyok az akadály, mert szentségtelen vagyok, mert nem Jézusra mutatok, hanem minden más értéktelen dologra. Nem hasonlítok rá! Érted te ezt?

Ha jobban hasonlítasz Jézusra és én is jobban hasonlítok rá, akkor együtt nagyobb fényt tudunk képviselni a gyülekezetbe – a sötétség menekül a fény elől!

„Isten nem azért gyújt fényt, hogy elrejtse”

15. „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.”

Miről is van szó? Isten kiválasztott téged, hogy fény legyél és a helyedet is meghatározta. Azt akarja, hogy a gyertyatartóban legyél fény. Isten tökéletes akarata, hogy hordozd az Ő csodálatos világosságát.

Isten megszentelt életű keresztényeket akar, akik hozzá hasonlatosak, akik világítanak és utat mutatnak a szenvedőknek, akik a halál árnyékában járnak naponta.

Isten olyan nőket és férfiakat akar, akik hűségesek és az a szívűk legnagyobb vágya, hogy hozzá hasonlatosakká váljanak.

Isten olyan fiakat és lányokat keres, akik még tudnak sírni a bűnösökért, térdre rogyva imádkozni az elveszettekért.

Olyan emberek, akik Krisztus szemével, Krisztus szívével látják a szenvedőket, akik minden önérdek nélkül készek tenni, áldozatot vállalni, hogy megmentsék a haldokló embereket.

Úgy gondolom, valamennyien vágyunk arra, hogy Isten használjon bennünket – ha ez így van, akkor arra is készen kell, hogy álljunk, hogy Isten meg fog próbálni, ahogy megpróbálta valamennyi apostolát, tanítványát, akik készek voltak Jézusért és az ő szolgálatáért az életükkel fizetni.

Ha azt akarod, hogy Isten használjon téged, akkor halálra kell adnod az egódat a saját álmaidat, vágyaidat. Meg kell semmisülnünk ahhoz, hogy a mi gyengeségünk által, Ő erős legyen bennünk.Sok olyan egyszerű ember van, akiket Isten erőteljesebben tud használni, mint azokat, akik profi szakemberek, vagy tudósok. Miért? Mert tiszta szívvel bíznak Jézus ígéreteiben és hűséggel készülnek az Ő visszajövetelére.  

Te bízol az Ő ígéreteiben? Tiszta szívvel hiszed, hogy Jézus vissza jön? Hogyan készülsz rá?

A felolvasott ige arról beszél, hogy az elveszetteket nem magunk fényéhez kell csalogatni, hanem Jézushoz kell vezetnünk, - mert Ő az út, az igazság és az élet, és csak általa juthatnak el az emberek az Atyához.

Mi azt szeretjük, ha bennünket dicsérnek a vállunkat veregetik, körénk gyűlnek, de nem ez az Isten szándéka. Nem lopjuk meg Istent az Ő dicsőségében, hogy úgy ne járjunk, mint Lucifer. Az embereket Krisztushoz kell vezetni, nem magunkhoz.

Sok keresztény szeretne nagy ember lenni, vágyik a népszerűségre, a pozícióra, szeret konferenciára járni és még inkább az emelvényeken felszólalni. Sok prédikátor úgy kapaszkodik a mikrofonban, mintha bele nőtt volna a tenyerébe.

De Isten szerint nem ez a helyes keresztény élet! Ez nem az ő jelleme. Hát nem az volna a cél, hogy Őt lássák meg bennünk, hogy Őt ismerjék fel bennünk?

Meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, Krisztus szemével kell látnunk. Ne az embert lásd, ne a politikai megmondó embereket, ne a különböző pozíciókban tetszelgő embereket, hanem lásd Jézust! Ne magadat mutasd, hanem mutasd meg Jézust! Mi világosság vagyunk, de nem önmagunkért, hanem Istenért!

Só is vagyunk!

„13. Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”

Krisztus tanítványainak is sónak kell lenniük. A sónak sokféle hatása van, ez azt jelenti, hogy nekünk hatással kell lennünk az emberekre. Egyszerűen, az életünkkel kell hatással lenünk.

Hiába vagy jó prédikátor, ha az életed nem tükrözi Jézus jellemét. Az emberek észre veszik ezt és nem akarnak többé hallgatni és te meg leszel sértődve.

Hatással kell lennünk az emberekre. A tanítványnak hatással kell lenni mindenkire, akivel érintkezik. A tanítvány megóvja a világot az erkölcsi romlástól és nem előidézi. A tanítványoknak hatással kell lenniük, hogy megelevenítsék a haldokló világot.

Ahogy az elején is kezdtem, nem sónak és fénynek kell lennünk, mi a Krisztusban azok vagyunk. Helyünk és feladatunk van. Nem kisebb feladat, mint átformálni a népeket és nemzeteket. Azonban had hangsúlyozzam, hogy ez az átformáló munka nem a mi akaratunk, a mi tetteink, vagy cselekedeteink által fog megvalósulni, hanem a Krisztust vissza tükröző keresztény emberek jelleme és szíve által. Az által, hogy látják benned Jézus Krisztust.

„13. Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.

Mit jelent ez?

A sónak vannak tulajdonságai. Van szerkezete, színe, íze, hatása. Ha ezeket elveszíti, már nem nevezhetjük sónak. Ha más tulajdonságokkal ruházzuk fel, már akkor sem mondhatjuk rá, hogy só. Ha tehát a só elveszíti eredeti jellegén, már nem tudják használni semmire, ezért ki fogják dobni és eltapossák.

A tanítványnak is meg vannak a maga tulajdonságai. Mi elsősorban Jézus tanítványai vagyunk, legalább is ezt állítjuk magunkról. Valóban csak akkor vagyok Jézus tanítványa, ha az életem vissza tükrözi az ő jellemét, ha látszik bennem az ő tanításának hatása az életváltozás.

A valódi keresztényeknek is vannak tulajdonságaik. Ha azonban a tanítvány, vagy a keresztény élete meg ízetlenül, elveszíti a hatását a környezetére, mi fog történni?

Nem számít, hogy mekkora gyülekezetet vezetünk, milyen sok szervezetünk, mekkora missziónk van, milyen nagy létszámú konferencián prédikálunk, - hatástalanok leszünk.

Mik ezek a tulajdonságok a hívők életében?

Az egyik ilyen a boldogság. A Bibliában több mint 100 boldogmondást találhatunk. A „boldog” szó egyik jelentése az „Istennel való kapcsolat rendezettséget” jelenti. A boldogság olyan tulajdonságunk, amelyben növekednünk kell, miközben azt látjuk, hogy sok keresztény életében a boldogságot felváltja a panasz. Miért?

Mt 5,3 „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.”

Mit is jelent ez?

Olyan állapot ez, mint egy koldusé. Olyan koldusé, aki teljes kiszolgáltatottságban él. Ha valaki nem könyörül rajta, bele fog halni. Olyan állapot ez, mint amikor egy gyermek az anyja méhében van. A köldökzsinóron keresztül táplálkozik, lélegzik, de ha a köldökzsinór megsérül, az végzetes lehet a számára. Valódi függőség ez az Atyától, amelyben növekednünk kell.

A lelki szegénység azt is jelenti, hogy felismerem azt, hogy Isten hatalma, kegyelme nélkül megsemmisülök. Ha Ő nem segít, nem tudok prédikálni, nem tudok imádkozni, nem tudok semmit sem tenni.

Isten segítsége nélkül nincs stratégia, nincs növekedés, nincs misszió, nincs gyülekezet, csak emberi erőlködés, verejték és büszkeség. Zengő érc, vagy pengő cimbalom.

Ha valóban lelki szegények vagyunk, akkor félre tesszük az okoskodásainkat, az ötleteinket, a dogmatikánkat és csak Rá hagyatkozunk. Tőle függ az életünk, a gyülekezetünk növekedése, a missziónk.

Ne légy elbizakodott Testvérem!

Ha van benned lelki szegénység, oda szánod magad a Szentírás tanulmányozására, az imádkozásra. Csak emlékezz rá, amikor megtértél, nem tudtál betelni a Biblia olvasásával. Most pedig napokig elő sem veszed. Fontos ember lettél, sok a feladatod, nem érsz rá. Miért nem? Mi történt veled?

Csak annyira tudsz szellemi ember lenni, amennyi szellemi életet élsz!

A lelki szegény ember nem önmagát magasztalja fel, hanem azt, akitől az élete függ. 

Testvérem! Kitől függ a Te életed?

Tudjátok, hogy Isten nagy emberei miért ragaszkodtak annyira Jézushoz?

Mert felismerték, hogy mennyire gyengék, tehetetlenek Isten kegyelme nélkül. Tisztában voltak vele, hogy az ima és Isten igéje nélkül, egyetlen harcot sem képesek megnyerni. Ők így váltak sóvá és világossággá.

Testvérem, ez a lehetőség ma a tiéd is!

Ámen!