Bevezetés

Dolgozatomban a házasság és az elválás témájával szeretnék foglalkozni. A témával egyaránt foglalkozik Máté 19,3-12; Márk 10,2-12; valamint Lukács 16,18 is. Dolgozatomban azonban, csak Mátés és Márk által írott feljegyzéseket kívánom kommentálni.

Meglátásom szerint a házasság és elválás kérdése sokakat érint. Sajnos ez alól a keresztények sem maradnak kivételek. A KSH nyilvántartásában 1876 óta vannak elválási adatok, ami szerint még az 1900-as évek elején ezres nagyságú volt az elválások száma, majd 1940 után 10.000 fölé emelkedett, 1987-ben pedig megközelítette a 30.000-et. 2014-ben hosszú idő után ez a szám 20.000 alá csökkent.[1]

A Mt 19,3-12 szerinti esemény

Máté szerint való evangéliumban nagyobb egységekben őrizte meg a szerző Jézus tanításait. Kiegészítőleg hat a többi evangéliumot illetően, főleg Lukácshoz képest. Különösen gazdag és összetett módon használja Máté az Ószövetséget. Az idézetek számát 10-14 közöttire becsülik.[2] Márk írása Jézust, mint Isten tökéletes szolgáját mutatja be, stílusában pedig gyors, energikus és tömör.[3] Ez jellemző az általam választott textusra is. Lukács is tesz említést a házassággal kapcsolatban, azonban csak egy vers erejéig a Lk 16,18-ban.

Jól látható az előzményekben, hogy Jézus a tanítványaival Jeruzsálem felé megy, miközben a megbocsájtásról tanítja követőit, majd a 19. fejezetben hozzá gyülekeznek a farizeusok egy csoportja. A jelzett szövegben, Máté, Jézus második útjáról beszél illetve az úton történt eseményeket ismerteti. Ezek a versek elsősorban erkölcsi tartamúak. A beszélgetés a Jordánon túl, Pereában történik, ahol a Jézust körülvevő emberek kérdésére válaszol a házassággal és válással kapcsolatban.[4] MacDonald szerint a farizeusok figyelmét a Jézust kísérő tömeg hívta fel, aki szerettek volna meggyógyulni. Különös módon a kommentáríró egy sereg vadkutyához hasonlítja a farizeusok csoportját, akik Jézus köré gyűltek, mert abban reménykedtek, hogy keresztkérdésükkel Jézust csőbe húzhatják. A kérdésük is erre irányult, hogy akármi okért elbocsájtható-e a feleség? A farizeusok azt gondolták, hogy Jézus bárhogy is válaszol, azzal a zsidó vallási csoportok valamelyik rétegét biztosan megbotránkoztatja, ugyanis még az egyik irányzat megengedőbb, liberális volt, addig a másik csoport szélsőségesen szigorú.[5] A kérdés hivatkozási alapja 5Móz 24,1-ig nyúlik vissza, ami által Mózes nagyságára és véleményem szerint sérthetetlenségére is utalnak. Az egyik csoportot Varga professzor, Sammaj-féle iskolának nevezi, akik szélsőséges szigorral tekintenek az elválásra, még a megengedőbbet Hillél-féle iskolának, akik liberálisabb nézetet vallottak a szétválással kapcsolatban. A Hillél-féle iskola szó szerint értelmezte a „bármi ok-ot”. Történetesen, ha nem ízlett az asszony főztje, vagy meg tetszett a férfinek egy másik nő, az okul szolgálhatott arra, hogy elbocsátsa. A támadó fellépésű farizeusok azt gondolják, hogy ebből a kérdésből nem lehet jól kijönni, hiszen ha Jézus a Hillél-féle iskola álláspontja mellett érvel, akkor erkölcsileg komolytalannak bélyegezhetik, ha pedig a Sammaj iskola szigorúsága mellett foglal állást, akkor az aszkétikus szigora miatt népszerűtlenné válik.[6]

Jézus válaszában nem kezdett el magyarázkodni, hanem Isten, teremtő szándékához nyúlt vissza az 1Móz 1,27-hez; miszerint Istennek az eredeti szándéka az, hogy a férfinek egy felesége legyen. Ugyan ebben az értelmezésben az 1Móz 2,24-ben Isten azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a házastársi kapcsolat magasabb szintű, mint a szülő és gyermek kapcsolat, valamint azt a tényt is, hogy a házasságban a személyek egyesülnek.[7]

Jézus erőteljes válaszában a szemükre veti a kérdezőknek, hogy nem törődnek az Ószövetségben kijelentett és az emberi bűntől érintetlen teremtési rendről. A farizeusok Mózesre való hivatkozásának érvelése ezzel szemben hamar dugába dől, mert Jézus rámutat, hogy a tiszta teremtés rend az Ószövetség alapvető értéke, még a mózesi rendelkezés az emberek bűnei miatt keres megoldási lehetőséget arra, hogy ne váljanak a házasságok és családi életek pokollá. Ugyanakkor a mózesi intézkedés nem isteni elrendelés, hanem emberi könnyítés.[8] Jézus ugyan elismeri, hogy Mózes megengedte a válást, de ahogy fogalmazza a Mt 19, 8a. pontjában „Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte” a válólevelet, vagyis azért, mert Izráel visszaesett állapotban volt. Ezt követően Jézus leszögezi, hogy a múltban tett engedménynek mostantól vége, csak egy ok lehet a válásra, az pedig a házasságtörés. Ellenben, ha valaki egyéb okból válik el és újra házasodik az házasságtörő.[9]

Helmuth Thielicke szerint a házasság az egyedüli teremtési rend, még minden más a megtartási rend kategóriájába tartozik.[10]

A tanítványok nem értik, esőt megrettentek a házassággal kapcsolatban, ezért Mesterük nekik tovább magyarázza. A házasság olyan életforma, amelyet a hívő ember csak Isten kezéből fogadhat el. Van több lehetősége is e téren az embernek, de ezt emberi erővel, erőlködéssel nem tudjuk magunkra venni, csak is úgy, ha ezt is, mint Istentől kapott lehetőségként fogadunk el.[11]

A Mk 10,2-12 szerinti esemény

A házasság és elválás kérdésében Márk általánosabban fogalmaz, mint Máté, de ügyelve a célra egy másik forráshoz is hozzányúl. Márk számol az ősegyház gyülekezeteinek helyzetével, de Jézus tanításához ragaszkodik. Nem csak a tanítványoknak szól a történeten keresztül, hanem mindenkihez, akik Jézust körül veszik.[12]

Jézus a Mk 10,1 szerint, itt is Pereába érkezik, amikor is a farizeusok rátalálnak. Minden bizonnyal nem jelentett számukra nehézséget, hiszen Mátéhoz hasonlóan itt is a tanítványaival van, akiket útközben az általa alapított új gyülekezet, új életrendjéről tanít.[13] A farizeusok csődületének célja itt is egyértelmű, Jézust akarják bajba keverni. A kérdés itt is elhangzik, hogy szabad-e a férfinak elbocsájtani a feleségét? Valószínű, hogy a farizeusik itt csak egyetlen törvényre gondoltak, mégpedig az 5Móz 24,1-re. Azonban Máté, itt nem teszi hozzá, hogy „bármilyen okból”. Jézus hasonlóan, ahogyan az Máténál tette, visszakérdez, úgy, hogy a kérdésében Ő Mózes mind az öt könyvére hivatkozik. A farizeusok észjárása figyelemre méltó, igyekszenek a kérdést kikerülni, és Mózesre hivatkozva arról kezdenek el beszélni, hogy ő megengedte az elbocsájtó levelet és a válást.[14] Meghatározó Jézus tisztán látása, ami által végül is meghiúsítja, sőt leleplezi a farizeusok által állított csapdát, ugyan is rámutat arra, hogy a házasság isteni megalapozottsággal bír, ami emberek által nem megmásítható, mert Isten teremtő szándéka szerint örökérvényű rend.[15] Jézus rá mutat arra is, hogy a mózesi rendelkezés egyáltalán nem Isten teremtő szándékát tükrözi, hanem az emberek kemény szívét, ami miatt Mózes így rendelkezett. Hasonlóan, mint Máténál, itt is elmondja Jézus, hogy a házasság felette áll a szülő-gyermek kapcsolatnak, és hogy a házasságban a férfi és nő egyé válása van.[16] Mátéval ellentétben, itt Márk azt írja le, hogy Jézus véget vet az engedményeknek, hanem azt mondja, hogy amit Isten egybe kötött, azt ember nem válassza külön, vagyis ez az engedmény mindig is eltért az isteni rendelkezéstől. Lukács mind ezekről, egyáltalán nem tett feljegyzést. A tanítványait is foglalkoztatta a házasság és elválás kérdése, ezért mikor haza értek tovább kérdezték Jézust. Varga magyarázatában fontosnak tartja megjegyezni, – amivel magam is egyet értek – hogy sem Isten, sem pedig Mózes nem vonható felelősségre azért, hogy szükség volt és van rá Izraelben a viszonylagos rendelkezésre. Ez azt is jelenti, hogy a mózesi megengedésre attól a pillanattól nincs szükség, amint keményszívűség esete nem áll fenn. Bár a kérdés és a válasz is Izrael jogrendjéből indul ki, még is a keresztények előtt válik világossá, hogy a házasság lényege és kérdése, csak a Jézust követő emberek számára egyértelmű. Minden esetben az Istenhez kell igazodnunk, nem pedig emberi rendelkezésekhez.[17]

A téma posztmodern megközelítése

Első gondolatként szeretnék két idézetet felemlíteni. Az elsőt Lyotard szerint „Üzenjünk háborút az Egésznek, tanúskodjunk az ábrázolhatatlan mellett, képviseljük a különbségeket, mentsük meg a különbségeket, mentsük meg a Név becsületét”. A második pedig egy reflexió erre a gondolatra, ami Heller Ágnestől származik. „Talán mégsem a zsidó Istent képviseljük amúgy általában a posztmodernben”.[18]

Amennyiben a posztmodernre jellemző, elbonyolított nyelvezetet veszem figyelemben, akkor számomra a Máté feljegyzése sokkal inkább tűnik posztmodern leírásnak, mint a Márk. Amennyiben a hamis látszatvilág fogalmát kutatom, akkor véleményem szerint nincs különbség a két leírás között, hiszen mind két történetben a farizeusok életvitelét tekintve, inkább élnek egy látszat világban, mint sem a valóságban. A valóságos világ az a kezdeti isteni rend, amit az ember szívének megkeményedése, vagy érzéktelenné válása miatt, már nem is lát, vagy nem is akar tudomásul venni, aminek következményében maga az ember akar utat szabni önmagának. Minden bizonnyal, ha a Mátrix filmrészletére gondolok, akkor a kapszula kiválasztása, sokat mondó lenne. Nem tudom, hogy helyes-e az „igazság” szempontjából is rámutatni esetünkre, de azt feltételezem, hogy ha a posztmodern jelen lett volna az Ószövetségben, akár segítségül is lehetett volna. Abban a tekintetben mindenképp, hogy megértsék, hogy az igazság nem egy rendszer, amit érvek sokaságából hozunk létre, hanem egy narratíva, amelyhez látó szemre és halló fülre van szükség, hogy megértsék a teremtési rendet, miszerint Isten a házasság szerzője. Véleményem szerint tehát, Máté megközelítése inkább a posztmodern.

Irodalom

William MacDonald, 2012, Újszövetségi kommentár, Budapest, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió.

Szigeti Jenő, 2016, Máté evangéliuma, in: Pecsuk Ottó, (szerk.), Biblia ismereti kézikönyv, 2016, Budapest, Kálvin János Kiadó, 453-474.

Szigeti Jenő, 2016, Márk evangéliuma, in: Pecsuk Ottó, (szerk.), Biblia ismereti kézikönyv, 2016, Budapest, Kálvin János Kiadó, 475-485.

Kovács Krisztián, 2017, A házasság, a család és a szexualitás etikája, in: Fazekas Sándor, (szerk.), A protestáns etika kézikönyve, 2017, Budapest, Kálvin János Kiadó és Luther Kiadó, 125-177.

Varga Zsigmond, 1995, Máté evangéliumának magyarázata, in: Tarr K. (szerk.), Jubileumi kommentár, 1995, Budapest, Kálvin János Kiadó, 1688-1761.

Varga Zsigmond, 1995, Márk evangéliumának magyarázata, in: Tarr K. (szerk.), Jubileumi kommentár, 1995, Budapest, Kálvin János Kiadó, 1761-1796.

Sz.n., 2019.12.25. A válások demográfiai jellemzői,

http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/valas17.pdf

Heller Ágnes, 2019.12.25. Mi a posztmodern – 20 év után,

https://epa.oszk.hu/00000/00002/00081/index.htm

[1] Sz.n. 2019. 12. 25.

[2] Carson és Douglas, 2007. 163.

[3] MacDonald, 2012. 167.

[4] Szigeti, 2016. 470.

[5] MacDonald, 2012. 114.

[6] Varga, 1995. 1730.

[7] MacDonald, 2012. 114.

[8] Varga, 1995. 1730.

[9] MacDonald, 2012. 114.

[10] Kovács, 2017. 131.

[11] Varga, 1995. 1730.

[12] Varga, 1995. 1781.

[13] Szigeti, 2016. 483.

[14] MacDonald, 2012. 203.

[15] Varga, 1995. 1781.

[16] Macdonald, 2012. 203.

[17] Varga, 1995. 1781.

[18] Heller, 2003. február.