NYITOTT AJTÓ

Bevezetés

Az 1961. április 12-én a Szovjetunió küldte az első űrhajóst a világűrbe. Jurij Gagarin elhagyta az atmoszférát, és amikor visszajött, sajtótájékoztatót tartott, és ezt mondta: „Átkutattam az eget, és kerestem Istent, de nem láttam őt sehol.” A kommunisták a sajtótalálkozót ezzel fejezték be: „Most már tudományos bizonyítékaink vannak arra, hogy nincs Isten.” 

1962. február 20-án, John Glenn, az Egyesült Államok első űrhajósa is fel az űrbe, háromszor kerülte meg a földet, visszajött, és sajtótájékoztatót tartott. Azt mondta: „Mindenhol láttam Istent! Láttam dicsőségét a galaxisban. Láttam csillogását a világegyetemben. Láttam fenségét a csillagokban.”

Jézus azt mondta: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (Jn 3,3). Az érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait (1Kor 2,14).

Ha van hited, meglátod azokat az elképesztő dolgokat, amiket Isten tesz benned és körülötted. Ha van hited meglátod a magad és mások átváltozását a Krisztus által.

A Bibliánkat olvasva, már az első lapokon kiderül, hogy Isten saját képmására alkotta meg az emberpárt. Ebből azt is látjuk, hogy az Ő célja mindig is az volt, hogy az ember hasonló legyen hozzá. A bűn azonban nem csak elszakította az embereket Istentől, de teljesen torzóvá tette.

Miben láthatjuk ezt?

Az ember életének részévé vált a szégyenérzet, a bizalmatlanság, a félelem, a felelősség vállalás elutasítása, a mások vádolása, megszakadt az Istennel való közvetlen kapcsolata fizikai és szellemi értelemben egyaránt, majd megismerte a betegséget, és az elvesztés mérhetetlen fájdalmát, a halált.

Mégis, ami annyira csodálatos, hogy az Isten az ember minden gonoszsága ellenére, nem mondott le rólunk, sőt mindent megtett annak érdekében, hogy vissza nyerhessük a fiúságunkat. Hogy ez valósággá válhasson, elkészítette a világtörténelem leghatalmasabb misszióját, elküldte Jézus Krisztust, hogy Ő maga váljon a mi utunkká, igazságunkká és életünkké, hogy vissza találjunk az Atyához.

Honnan tudjuk ezt?

Rm 8,29 „Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.”

Ez az ige tehát, azt mondja, hogy Isten már az idők előtt elrendelte, hogy Te és én az Ő fiához, Jézushoz hasonlatosak legyünk.

De hogyan is lehetséges mind ez?    

Fil 1,6 „ Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig”

Ha magamtól kellene változnom a saját erőmből, azt hiszem, hamar kudarcot vallanék. Melyikünk az, aki saját elhatározásából képes a változásra? Lehet, hogy vannak dolgok, amikben formálni tudjuk a szokásainkat, jellemünket, azonban ez a lehetőség igen szűk korlátok közé szorít bennünket.

Ezért fontos Pál üzenete, hogy az átformálást a folyamatos változást, átalakítást maga a Szentlélek Isten végzi bennünk a mi beleegyezésünkkel, a mi együttműködésünkkel. Ez az átformálás nem csupán egy lehetőség a számodra, hanem ez maga az Isten akarata. Az Ő szeretetének, isteni erejének a megnyilvánulása az életedben.

1. Engedj a Szentléleknek

Rm 12,1-2 „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

A változás, az átformálódás, tehát elsősorban az odaszánásunk eredménye. De odaszánás kell az istentiszteletre is. Oda szánom az időmet, a figyelmemet, sőt a fegyelmemet is. Pál az ilyen odaszánást „okos istentiszteletnek” nevezi. A testünk odaszánásáról azt is mondja Pál, hogy úgy szánjuk oda, mint „élő, szent, sőt, kedves áldozatot”.

Tudtad, hogy legtöbbször a testünk akadályoz meg abban, hogy engedelmesek legyünk?

Mert nincs kedvünk, fáradtak vagyunk, megbetegszünk. Ezért hívja fel a hívők figyelmét Pál a test és lélek egymás elleni harcára.

Gal 5,17 „Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.”

A lélek változni akar, odaszánásra törekszik, de ha nem tudunk uralkodni a testi dolgainkon, olyanok leszünk, mint a tenger habja. Hol a magasságokban, hol a mélységekben lebegünk, hiteltelen, súlyt vesztett keresztényként. Az odaszánt, engedelmes életünk tesz hitelessé bennünket a nem hívő emberek előtt.

Amikor Jézus elhívta Lévit (Mk 2,14), az ott hagyta a pénzváltó asztalt és követte Jézust, - nem az üzleti dolgaira, nem a hétvégi fusi munkára figyelt. Bemerítő János a saját életére vonatkozó átformálódást úgy fogalmazta meg, hogy „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30). Azt gondolom, hogy ez az egyik leg szelídebb, leg alázatosabb definíció a változásra. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” – ezt mondjuk most így együtt is.

Így tudunk egyre jobban Jézusra figyelni, hogy az Ő akarata érvényesülhessen az életünkben.

2. Válj szabaddá a bűneidtől

Jézus bűntelen volt, ő halott volt a bűn számára. A változás, a bűnből való szabadulás nélkül nem tud működni. Ha hozzá akarok hasonlóvá lenni, akkor szabaddá kell válnom a bűneimtől. Ha vágysz a bűn nélküli, megszentelt életre, akkor neked is meg kell halnod a bűn számára.

Mit kell tennem?

Azt gondolom sokan kiáltottunk már együtt mi is Pállal: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Rm 7,24).

A bűn ragadós, rá akar tapadni az ember életére, de Isten hatalmat adott az Ő fiainak, hogy uralkodjanak a bűn és a testi kívánságok felett. Ezért mondja Pál,  „Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Eképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban (Rm 6,10-12)

Jó hír tehát, hogy Őbenne élünk, mozgunk, Őbenne már a bűn számára is meghaltunk, és él bennünk a Krisztus. Többé már nem én élek, hanem a Krisztus él bennem (Gal 2,20). Minél tisztább életet élünk, annál inkább hasonlítani fogunk Jézusra.

Jézus arra hív most téged, hogy kövesd Őt, legyél olyan engedelmes, amilyen Ő is volt (Jn 15,10), legyél te is áldozatra kész, amilyen Ő is volt (Jn 15,12-13); legyél türelmes a szenvedésben, amilyen Ő is volt (1Pt 2,19-23).

Ha győztes akarsz lenni a bűn felett, isteni segítségben van részed, csak rejtsd a szívedbe az Ő beszédedet, hogy ne vétkezz ellene” (Zs 119,11) és ne felejtsd el, hogy Krisztus közben jár érted az Atya előtt (Rm 8,34), hiszen mi nem testben járunk, hanem Lélekben (Rm 8,4).   

3. Növekedj az élet minden területén

A krisztusivá válás a lelki növekedés eredménye. Amikor keresztényekké lennünk, még éretlenek voltunk az ismeretben, a bölcsességben, a szeretetben, a kegyelemben. Tapasztalat nélkül voltunk. Azt sem tudtuk, hogy mit jelent megtérni, vagy újjászületni. Egyet azonban nagyon tudtunk, azt, hogy olyan kincset találtunk, amely nélkül már nem tudunk, sőt nem is akarunk élni.

Folyton a Bibliánkat olvastuk, istentiszteletekre jártunk hetente több alkalommal is, azt gondoltuk, hogy nem lehet betelni az Isten szeretetével. Így voltatok ti is? Ha igen, akkor mit gondoltok, mi változott, hogy ma keresztények sokasága nem jár a gyülekezetbe, nem tanulmányozza a szentírást, nem imádkozik?

Fel kell ismernünk, hogy az életünk minden területén növekedésre van szükségünk, hiszen maga a növekedés a változás.

2Pt 3,18a „Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.”

• Növekedés a kegyelemben – Észre vettétek, hogy Pál a leveleinek megírásakor, mindig ezt kívánja az olvasóinak? Miért ennyire fontos a kegyelem? „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez”. (Ef 2,8) „Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (Rm 11,6a)
• Növekedés a Krisztus ismeretben – „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. (2Kor 3,18). – fedetlen arccal szemléljük Jézust és közben hasonlóvá válunk hozzá.

1Thesz 3,12 „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok”

• Növekedés a szeretetben – a szeretet nem egy érzés, a szeretet egy döntés, amit természetes módon kísér az érzés. Hogyan tudnád azokat szeretni, akik az életedre törnek, ha csupán csak érzelem lenne a szeretet? A szeretetet munkálni kell a szívben, hogy növekedni tudjunk annak gyakorlásában.

Hányadán állsz most?

Pál apostol a következőket mondja:

Fil 3,12-14 „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”

Az az ígéret, hogy a jövőben teljesen krisztusivá válunk, már önmagában arra motivál, hogy már most is próbáljunk hozzá hasonlítani. Van reménységed Testvérem?

1Jn 3,3 „Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta"