NYITOTT AJTÓ

Textus: Józs 1,1-9

„1. Mózes az Örökkévaló szolgája volt, Józsué, Nún fia pedig Mózes segítője. Miután Mózes meghalt, az Örökkévaló megszólította Józsuét: 2. „Mózes, az én szolgám meghalt. Ezért most te indulj el, kelj át a Jordánon, és vezesd át az egész népet arra a földre, amelyet Izráel népének adok! 3. Ahogy Mózesnek megígértem, nektek adok minden helyet, ahová csak léptek. 4. Tiétek minden terület dél felé a sivatagig, északra a Libanon-hegységig, kelet felé az Eufrátesz folyóig. Tiétek a Hettiták földje, és nyugat felé az egész föld a Nagy-tengerig. 5. Foglald el azt a földet, mert amíg csak élsz, senki sem tud ellenállni neked! Veled leszek, ahogy Mózessel is voltam, és soha nem hagylak magadra. 6. Légy bátor és erős, mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, hogy birtokba vegyék örökségüket! Megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom azt a földet. 7. Csak légy erős és nagyon bátor, hogy mindent teljesen aszerint a törvény és tanítás szerint cselekedj, amelyet Mózes, az én szolgám rendelt el a számotokra! Ne térj el attól se jobbra, se balra — akkor minden sikerülni fog, amihez hozzáfogsz! 8. A törvény könyvét szüntelen tanulmányozd, igéit ismételd magadban, és gondolkodj azokon, hogy mindenben annak megfelelően járhass el. Ha így teszel, akkor minden utad sikeres lesz, és amibe belefogsz, felvirágzik. 9. Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész! Hát ne félj semmitől, és ne engedd, hogy bármi elbátortalanítson!” 

Bevezetés

Az emberiség történetében számtalan fordulópontról tudunk. A mi életünkben ismét elérkeztünk egy évfordulóhoz. Ilyenkor visszaemlékezünk az eltelt időszakra, próbáljuk értékelni és számos következtetésre jutni. Ezt követően pedig találgatjuk, hogy mit hoz az előttünk álló esztendő? Pál szavai jutnak eszembe, hogy egy-egy fordulópont kapcsán Ő hogyan gondolkodott:

„De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil 3,14).

Nem a híradóból tudakozódott, hogy a politikai szakértők mint mondanak, hogy a horoszkóp mit ír. Egyet tudott, de azt nagyon, hogy elhívása van és a szívének minden vágya az volt, hogy azt beteljesítve az Urának tetszését elnyerje.

Mi a te célod az előtted álló életben?

Isten megerősíti Józsué elhívását

1. Az Úr szól

Az „ÚR” = Jahve - "létező, örökkévaló" szól - 2M 3,14 "Vagyok, aki vagyok" = aki mindig is volt, teljességgel jelen van, örökké lesz. A 2M 15,1-21-ben néhány isteni attribútumot láthatunk: "erőség, szabadító, vitéz harcos, dicső, ellenséget összetörő, nagyságos, fenséges, haragvó, szentséges, dicső, csodatévő, kegyelmes, hatalmas, hallható, aggodalmat keltő, népek szerzője, lakhely készítő, uralkodó”. Ez az Isten szól.

Mit is mond?

Meghalt Mózes! Mi is a halál? = az élő szervezet életműködésének végleges és teljes megszűnése. A tudomány háromféle halálról beszél:

• klinikai halál – átmenetileg megszűnik a keringés, a légzés és az agyműködés, de az agyhalál még nem állt be, így van esély az újraélesztésre,
• agyhalál – még van életfunkció, de az agyműködés megszűnt, ami nélkül a szervezetük működésképtelenné válik,
• biológiai halál – fizikai halál állapota.
• A Rm 6,23 a halálról úgy beszél, hogy az a bűnnek a következménye "a bűn zsoldja".

Tehát szól az Úr és azt mondja: Meghalt Mózes! = (kihúzott, kivont; kihúzó, kivonó) - Moszesz, mint Ramszesz = a fáraói pozíció várományosa emberi dimenzióban. Isten arra készítette fel 3X40 éven keresztül, hogy a népet kivezesse Egyiptomból "a bűn és rabszolgaság helye" és bevigye az ígéret "tejjel és mézzel folyó" földjére.

Mózes tapasztalt, kipróbált szolgája volt Istennek. A „szolga” szó ebben az értelemben héb. „ebed” szó, ami rabszolgát, imádót, követőt jelent. Mózes tehát nem azt tette, amihez kedve volt, hanem Isten akarata szerint járt. 

Kinek szólt az Úr? Józsuénak = "az Úr a szabadulás, az Úr a megmenekülés, az Úr a győzelem" – aki az Efraim törzséből való, a honfoglalás vezetője volt. Józsué neve eredetileg Hósea (4M 13,9) = „üdvösség, menekülés” volt, amit Mózes változtatott meg. A neveknek számos esetben meghatározó jelentése van, hiszen a név egy-egy sorsot hordoz magában. Ez a névváltoztatás azért is fontos, mert a Józsué neve egyértelművé teszi a nép számár, hogy Isten ad szabadulást, megmenekülést és győzelmet!

Józsué „csak” Mózes szolgája volt. Érdekes ebben a kontextusban a „szolga” szó jelentése kissé eltér, ugyanis más Isten szolgájának lenni és más ember szolgájának lenni. Ebben az esetben tehát a héb. „sárat” szó áll, aminek a jelentése: „hivatali szolgáló” és „Isten papja” is egyben. Mózes és Józsué „szolgálói” minősítése közötti különbség, hogy az egyik Isten rabszolgája a másik pedig ember szolgálója, segítője.

Józsué néhány jellemzője

Józsué teljes volt Szentlélekkel (5M 34,9); hűséges (2M 14,13; 4M 11,28); bátor (4M 14,19); engedelmes (Józs 1,8. 24,14); a rábízottakért felelősséget érző és vállaló (Józs 1,10. 23. 24); ígéretét megtartó (Józs 9,26. 10,6), nem ismert lehetetlent (Józs 10,12); rettenthetetlen (Józs 2,24). 

2. "Kelj fel"

Az Úr azt mondja Józsuénak, hogy „kelj fel”! Hogyan értelmezi a Biblia ezt a szót? Felkelni = fekvőhelyzetből - "valóra vált, beteljesít, megszilárdít, gyarapít, feltámad". Pozíció/látásmód/gondolkodásmód megváltoztatása. Passzív állapotból, aktívvá válni. A Mózes halála utáni gyászból, kétségbe esésből – láss bele a szellemvilágba és ne a körülményeket nézd! Ne legyél elkeseredett, nézz Isten ígéretére!

Ez a felszólítás azt is jelenti, hogy elérkezett az ideje egy szinttel feljebb lépni, változtatni kell, nem maradhat úgy minden, ahogy eddig volt. A változás irányát is meghatározza, ami az egyén, vagy közösség javát, gyarapodását, biztonságát jelenti.

Pál az Ef 5,14-ben ezt mondja: „Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.” – ebben a versben a gör. „egerió” ige szerepel, ami Jézus feltámadását is jelzi (Mt 28,6), jelentése: feltámaszt, felébreszt, létrehoz, épít, felépít.

Önmagában ez a felszólítása is Istennek azt jelenti, hogy változtass! 

3. "Menj át a Jordánon" (Te és a nép)

A Jordán folyó Libanonban eredő "állandó, élő vizű", 320km hosszú folyó, ami a Holt-tengerbe ömlik. A keleti és nyugati partvidék választó határa.

Szolgaság-szabadság, bőség-nélkülözés. Hova menjen Józsué és a nép? "A földre" = ország, haza, ígéret földje - amit Isten ígért Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak és a 12-nek. A teremtett föld átkozottá válik (1M 3,17. 1M 4,12. Jób 24,18), az ígéret földje áldott.

Istennek több célja is van a honfoglalással:

• a népének életadó otthont biztosítani,
• az ott lakó kegyetlen népeken ítéletet tartani,
• előkészíteni a nem zsidó népek áldását, előkészíteni a mennyei királyság elérkezését.

Mózes is átlépte a határát – „Csipkebokor” 2M 3,1-2 

4. "Minden helyet, amelyet talpatok érint, nektek adtam"

Itt az „érint” szó szerepel, amit a héb. „dárak” ige fejez ki, aminek a jelentése „eltipor, eltapos, rátapos” – mint a kádban a szőlőre! Mi is történik? A szőlőt taposva, kinyerjük a levét, amiből a must és a bor készül. Ahhoz, hogy hozzá birtokoljuk a mustot és a bort, kemény munka vezet. Ahhoz, hogy mind ezt kinyerjük azonban, nem elég az ember munkája, szükség van Isten munkájára is, vagyis mi magunk csak munkatársak vagyunk ebben a folyamatban, mégis a mi hasznunkra lesz.

Isten ígéretének megtartása. Istennek vannak ígéretei Ábrahámnak, Sárának, Izsáknak, Jákobnak, Józsuénak, Benjáminnak, Gedeonnak, stb. Az Újszövetségben: bűnbocsánat (ApCsel 2,38k; 13,32.38); megigazulás (Gal 3,21k); élet, örök élet (Róm 4,17; Gal 3,21; 1Tim 4,8; 2Tim 1,1; Tit 1,2; Jak 1,12; 1Jn 2,25); Szentlélek (ApCsel 2,38k; Gal 3,14; Ef 1,13); istenfiúság (Róm 9,8; Gal 4,18); örökség (Róm 4,13; Gal 3,18.29; Zsid 6,17); ország (Jak 2,5).

Józsuét azzal bátorítja, hogy azt a földet, amit a lábuk érint, azt nekik adja. Ebben az is benne van, hogy amelyet nem érint, azt nem adja = feltétel, hogy engedelmeskednie kell a népnek és kiűzni az ott lakó népet, mert ez által tart ítéletet az istenteleneken. 

5. "Légy bátor és erős"

Nem egyszerű a helyzet, 40 év pusztai vándorlás után vannak. Éppen meghalt Mózes, aki tapasztalt, nagy vezető és próféta. Ez önmagában is a gyászt, elkeseredést, kilátástalanságot és félelmet rejti az emberek szívébe. Mit jelent bátornak lenni? Bátor = stabil, szilárd, elkötelezett, odaszánt, kitartó. A „bátor” szó ellentéte a bátortalan, gyáva, aminek a jelentése, hogy instabil, elkötelezetlen, fel ad dolgokat.

Csak emlékezzünk a 2M 32,1, amikor Mózes fenn volt az Isten hegyén és a nép azt gondolta, hogy meghalt.

Mire gondolhatott Józsué? Vajon máskor is szól hozzá majd Isten? A nép engedelmeskedik neki? Józsué emlékezett az egyiptomi szorongattatásra, látta a csodákat, átélte a pusztai vándorlást. Sok tapasztalata volt, de nem volt még önálló vezető. Most rajta a sor. Bátornak kell lennie annak az embernek, aki vállalja, hogy Isten népét vezetni fogja. Józsué ismeri az ellenséget, látta őket a 4M 13-ban, amikor még kémként derítette fel a Kánaán földjét - mégis tudta, ha Isten velük van, akkor győzhetnek, de azt is tudta, ha nincs velük, úgy hullnak el, mint a 4M 14,43-ban, amikor a 12 kém rossz híre után. 

6. "ama törvény szerint cselekedjél"

A törvényt = (oktatás, útmutatás, magatartás, viselkedés). Ebben benne van a tíz parancsolat, az Isten örök erkölcsi törvénye, ami a törvény magva. Ehhez voltak rendelve az ceremoniális törvények és a tisztasági törvények is. A ceremoniális törvények az áldozatbemutatással és az ószövetségi ünnepkörökkel foglalkoztak. A ceremoniális törvények pedagógus törvények voltak (Kol 2,17), amelyek célja az volt, hogy a hívő embert Krisztushoz, a jövendőbeli Megváltóhoz vezessék (Gal 3,24, Róm 10,4).

7. "el ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól"

Mennyire fontos, hogy mit beszélünk, hogy milyen szavak, mondatok hagyják el a szánkat. A szószéken megszólalni óriási lehetősség, de legalább akkora felelősség is, mert a kimondott szó cselekszik. Jak 3,4-10 a nyelv hatalmáról beszél és a hajó kormánylapátjához hasonlítja. Ézs 55,10-11-et vizsgálva látjuk, hogy az eső és a hó, ha lehull nem tér vissza, hanem cselekedni kezd, termővé teszi a talajt és gyümölcsözővé, vagyis olyan, mint az Isten beszéde. A negatív beszéd is teremt. Frőlich Róbert rabbi szerint "a zsidóüldözés szavakkal, ideológiákkal, írásokkal, a közbeszéd megváltozásával kezdődött". Ezek a szavak azonban halált teremtek.

8. "gondolkodj arról"

Jak 1,15-ben látjuk, hogy az ember gondolataiban fakad a kívánság, amit forgat magában, addig, amíg meg nem fogan és a bűn pedig halált nemz. Ézs 55,9 Az Úr gondolatai magasabbak, mint az emberé, 2Kor 11,3 a kísértő szándéka, hogy a gondolatokat megrontsák, hogy Istentől el távozzon az ember, Fil 4,7 azonban az Isten békessége képes megvédeni a gondolatainkat, bármilyen tragédiák is történnek körülöttünk. 

9. "jó szerencsés leszel s boldogulsz"

Ez a szó, hogy „szerencse” a bibliai használatban sokakban ellenérzést kelt. Miért? Mert az idő haladtával a szavak újabb és újabb értelmezést nyernek. Ebben az aspektusban a szó alapjelentése =

• tülekedik, tolong, beront, begázol (ti. a Jordán vizébe)
• rátör, ráront, megrohamoz (ti. a tűznek áradata)
• siettet, sürget, ráárad, ráömlik (ti. Szellem)

A kiinduló alap tehát, hogy aki Isten szerint jár, arra törvényszerű, hogy „erőteljesen árad rá az Isten minden áldása, vagyis = virágzik, jól megy neki, boldogul. Ugyan ez a kifejezés van az 1Zs 3-ban, vagy amikor Ábrahám elküldi a szolgáját, hogy hozzon feleséget Izsáknak az 1M 24,21-ben és az 1Krón 29,23-nál, amikor is Salamon Dávid helyett a trónra ül.

Ezért azt mondja az Úr Józsuénak, hogy ha azt teszi, amit ő mond neki és attól nem tér el, hanem engedelmes marad, akkor Istennek minden áldása „elemi erővel rá tör, rá omlik”. Ez természetesen nem csak Józsué személyes ígérete, hanem Izrael népéé is. 

10. "veled lesz az Úr a te Istened mindenben"

Ennek a textusnak az utolsó ígérete, hogy az Úr vele marad Józsuéval mindenben. Micsoda áldás és micsoda vágya ez a hívőknek.

Ahhoz hogy jól megértsük mit is jelent ez az ígérete az Úrnak, nézzük meg először, hogy mit jelent elhagyottnak lenni. „Elhagyott” = héb. „hádél” szó

• mulandó, törékeny, tünékeny, átmeneti, időleges
• vonakodó, elutasító
• elhagyatott, elfelejtett, elutasított

Bír 6,13 „Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden ő csoda dolgai, a melyekről beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe.”

• Elbujdokoltak a midianiták elől
• El vették a terméseiket, ökreiket, bárányaikat
• Rendszeresen megtámadták és ölték őket

Ézs 53,1-3 „Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.” 

Isten látja az ember elhagyottságát, mulandóságát, látja a társadalomban való elutasítottságát, nyomorgatását, ezért a következő üzenettel erősíti az övéit:

Ézs 53,2-3 „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.”