NYITOTT AJTÓ

Jézus többször vissza vonult, hogy időt töltsön Istennel. Vajon mi lehetett ennek az oka? A legegyszerűbb magyarázat az, hogy szeretett időt tölteni az Atyával. Fontos volt számára, hogy megbeszélje vele a napi eseményeket, hogy kiöntse a szívét, örömét és fájdalmát az Atyának. 

Ahogy a Bibliát olvasom, azt látom, hogy Jézus minden szabadidejét igyekezett félrevonulva imában tölteni. Az Atyából merített új erőt, az Atya volt az Ő éltető forrása. Csak azt mondta, amit az Atyától hallott (Jn 8,26. 40.; 15,15), csak azt tette, amit az Atyától tanult (Jn 8,28) és nem a saját javát, nem a maga hasznát kereste (Mk 14,36).

Jézus nem önmagát akarta megvalósítani, nem népszerűségre, nem a sikerre vágyott, sem az emberek dicséretre. Jézusnak az volt a vágya, hogy az Atya Isten kedvében járjon, hogy örömöt okozzon mennyei Atyjának. Ezért mondja a zsoltáros:

„Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.”  (Zs40,9).

Vajon mi van a mi szívünkben? Mi mire vágyunk?

Fáj ezt mondanom, de mi fordítva gondolkodunk!

• Azt gondoljuk, hogy Istennek van szüksége ránk, és nem nekünk rá,
• Azt gondoljuk, hogy mi jobban tudunk mindent, ezért jogunk van irányítani, számon kérni Őt, hogy mit tesz, miért engedi meg ezt, vagy azt?
• Azt várjuk, hogy Isten teljesítse a mi akaratunkat! Ezért ha valamire szükségünk van, akkor elővesszük őt, ha pedig minden jól megy, eszünkbe sem jut. Akár egy esőkabát. De Jézus nem egy eszköz, ami az én jólétemet, vagy kényelmemet hivatott szolgálni.
• Azt gondoljuk, hogy a kereszt rólunk szól és természetesnek tartjuk, hogy Jézus meghalt értünk, mintha ez lett volna a kötelessége, miközben az Isten haragja teljes erővel rázúdult, - mint egy féregre (Zs22,7), a Te bűneid miatt! Miattad és érted, helyetted, hogy megnyissa az utat az Atyához (Jn 14,6), hogy a halálból megmenekülést szerezzen a számodra.
• Azt várjuk, hogy Isten mindig érjen rá, ha nekünk szükségünk van rá, de Ő legyen türelmes és értsen meg bennünket, hogy mi nem érünk rá imádkozni, mert elfoglaltak vagyunk.
• Vajon, erősebbek vagyunk, mint Jézus?

 Csak nézz önmagadra, gondolj a mindennapjaidra. Hányszor mész oda hozzá az imáidban, hogy hálát adj neki, hogy megbeszéld vele a dolgaidat, problémáidat? Hányszor kéred ki az Ő véleményét, vagy tanácsát, mielőtt komoly döntést kell meghoznod?

Tudjátok, miért van annyi panaszkodó ember? Mert elfelejtettük mit jelent hálásnak lenni! Mert egyre kényelmesebb életet élünk, mert mindent természetesnek tekintünk az életben.

Vajon miért imádkoznak többet a muszlimok, mint a keresztények?

A muszlimok a Korán parancsa szerint naponta ötször imádkoznak. Minden tevékenységüket abba hagyják, letérdelnek és imádkoznak. Ez heti harmincöt imát jelent. Rendszeres, folyamatos ima.

A muszlim hívők már a hajnali órákat imával kezdik, az első imádságuk ideje 05.29 perc. A muszlim hívőket vallási szabályok kötelezik az imára, mégis teljes odaszánással teszik.    

A keresztények sokszor munkaként élik meg az imádkozást a bibliatanulmányozást az Istennel töltött időt. Elfáradnak az imában, és elalszanak két mondat után, miközben arról panaszkodnak, hogy nem szól hozzájuk az Isten. De hogyan is szólhatna, ha még esélyt sem adunk neki rá!?

Nem szeretnek az emberek imádkozni, mert unalmasnak tartják, az ima kényelmetlen és koncentráció igényes, ami elfárasztja őket, kimerülnek. Sok keresztény, fárasztó munkaként éli meg az imádkozást, kötelességnek a gyülekezetbe járást az igetanulmányozást a bizonyságtétel. De ha ez így van, akkor honnan merít erőt a hívő ember? Vagy neki nincs szüksége az imaforrásra, az Atyával való egyesülésre, mert erősebb, mint Jézus?

Nézzük meg, mit jelentett Jézus földi életében az ima

1. Lk 5,16 „De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.”

Az előzményeket vizsgálva, azt látjuk, hogy Jézus a Genezáreti tó partján prédikált, majd a tömeg miatt, Péter hajójába szállt és onnan tanított.

A tanítás után, a nagy halfogás csodája történik, amely kapcsán Péter rádöbben, hogy ő egy bűnös ember. Micsoda nagyszerű helyzet ez. Jézus puszta jelenléte, bűnbánatra ébreszti Pétert és istenfélelmet kelt a körülötte lévőkben. Vajon a mi jelenlétünk, a mi beszédünk milyen hatással van az embereket? Magamtól is kérdezem testvéreim!

A cselekmény folytatásában, Jézus meggyógyít egy leprás beteget. A lepráról, mint halálos betegségről, már Kr.e. 1750-ben készültek feljegyzések. Jézus idejében is a legszörnyűbb fertőző betegség volt. A társadalom kirekesztette az ilyen beteg embereket, féltek tőlük, sőt gyűlölték őket. Az első hatásos gyógymódot 1946-ban fedezték fel, vagyis több ezer év eltelt, úgy, hogy gyógyíthatatlan volt a lepra.

Ez a leprás beteg oda ment Jézushoz. Jézus nem küldte el, nem félt tőle, nem kritizálta. Hiszem, hogy Jézus szíve elolvadt a halálraítélt ember láttán. Nem mondott neki semmit, várta, hogy ő szólítsa meg.

Vajon ez a haldokló ember mire gondolt? A törvény szerint, még csak a közelükben sem mehetett volna! Látta saját nyomorát, elvetettségét, az arcában érezte a halál leheletét. Mi nem ugyanígy érezzük magunkat néha?

Testvérek, ez az ember, az életének legrettenetesebb pillanatában élte meg élete legnagyobb felismerését. Jézus az utolsó fűszál, akiben megkapaszkodhat, ha most nem ragadja meg Őt, menthetetlenül megsemmisül. Vajon, te átélted már életednek ezt a krízis pillanatát?

Ez a leprás bátorságot, erőt vett magán és megszólította Jézust:

„Uram! Ha akarod, megtisztíthatsz!” (12) Jézus nézte ezt az embert, majd olyat tett, amit nem sokan mernénk megtenni. Kinyújtotta a kezét és megérintette a halálos beteget. Úgy látom magam előtt, ahogy mélyen bele nézett a szemébe és azt mondta neki: „Akarom, gyógyulj meg!”(13).

Ha olvasod az igét, láthatod, hogy Jézus nem népszerűsítette magát, nem csinált szelfit, nem készült videófelvétel, nem jelentkezett be „lájv” videóban, nem tette fel a fészbukra a csodát, egyszerűen csak az Atya Istennek adta a dicsőséget, majd „félrevonult a pusztákba imádkozni”.

Ha csak ezt az egy napját nézzük Jézusnak, – amiről beszámol Lukács – akkor is látnunk kell, hogy milyen sok megbeszélni valója volt az Atyával. „De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.”

 Mt 14,23 „És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.”

Ebben a fejezetben, az első versekben Máté beszámol egy családi tragédiáról. Heródes kivégezteti Bemerítő Jánost, aki Jézusnak biológiai értelemben az unokabátyja volt. Egy hozzátartozó elvesztése az embert mindig mély fájdalommal érinti.

A 13-as verset olvasom: „És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.”

Jézus egyedül akart lenni, szerette volna megélni a gyász folyamatát, minden bizonnyal szerette volna magát jól kisírni, de nem tudta, mert az emberek utána mentek. Jézus nem haragudott az emberekre, nem küldte el őket, hanem látva elgyötörtségüket, szánalom indult el benne. Honnan volt ennyi ereje? Hiszem, hogy az imáiból!

Prédikált az embereknek, meggyógyította a betegeket, majd 5000 embert ellátott élelemmel. Testvérek, ha fárasztó az imádkozás, mi a véleményetek egy ilyen napról?  

Már este volt, mire az emberek elmentek, ekkor Jézus elküldte a tanítványait is, hogy időt töltsön az Atyával, hogy megbeszélje vele a napi eseményeket, hogy vigasztalás és erőt kérjen. Bele gondolsz, hogy Jézusnak mekkora szomjúsága lehetett az imára? Ő nem kényszerből, a lelkiismerete megnyugtatása miatt akart csak imádkozni. Neki a levegőt jelentette az Atyával töltött idő. Tudjátok, egy átlagember 1-2 percig bírja csak levegővétel nélkül, persze a nagyon edzettek jelenlegi világrekordja 24 perc és 4 másodperc (2016) mélymerülésben.

Testvérek, értjük ezt? Ha Jézusnak szüksége volt egyedül lenni az Atyával, hogy kiöntse neki a szívét, örömét, bánatát, - nekünk ne lenne szükségünk az imádságra? Vagy erősebbek vagyunk, mint Jézus?

 Lk 6,12-13 „. És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el. 13. És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, a kiket apostoloknak is neveze”

Jézus nehéz döntés előtt állt. Ki kellett választania azokat a tanítványokat, akikre rábízhatja a világ legdrágább kincsét, az evangéliumot. Imádkozással töltötte az egész éjszakát, hogy útmutatást kérjen az Atyától. Kellett-e valaha nehéz döntést hoznod? Végig imádkoztad előtte az egész éjszakát? Ha nem, te erősebb vagy Jézusnál.

 Mt 26,36 „ Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.”

Ez az a hely, ahol Krisztus a legnagyobb csatáját térden állva vívta meg. Ahogy a földre rogyva imádkozott, a vére és verejtéke összefolyt, miközben élete legnagyobb kínjait élte meg, a tanítványai aludtak. Mégis, mind ezek ellenére, amikor a térdéiről fel állt, Ő már győztes volt.  Neked vannak harcaid? Vannak filiszteusok az életedben, vagy erősebb vagy, mint Jézus?

 Lk 18,1 „Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;”

Nem tudod a harcaidat megvívni az ellenséggel, ha nincs egy titkos helyed, ahova félre tudsz vonulni és titkos időt tölteni az Úrral. Rejtőzz el és tölts időt az Úrral. Az imát könnyű elkezdeni, de kitartani benne már sokkal nehezebb. Könnyebb 24 órát prédikálni, mint egy órát végig imádkozni.

 Lk 18,8 „Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?”

Miről van szó? Mindenki kereszténynek mondja magát, és úgy tartja, hogy üdvössége van. Miközben az élete gyümölcstelen.  Keresztények, akik nem imádkoznak, nem ismerik a szentírást, nem ismerik Jézus kereszthalálának erejét, de prédikálni akarnak, magukat mutogatni. „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk akik megtartatunk Istennek ereje.” (1Kor 1,18).

Keresztények, akik nem hisznek, ezért nem készülnek Jézus visszajövetelére, mint a balga szüzek. Keresztények, akik kételkednek Isten igéjében, gondviselésében, az Ő jellemében. Az ígéreteit nem vesszük figyelembe és nem ragadjuk meg azokat. Inkább bízunk az emberekben, politikusokban, magunkban.

Nincs vágy bennünk építeni az Ő Királyságát? Miért? Mindenki építi a saját házát, miközben az Úr házának falai omladoznak, a nyílászárói elkorhadtak. Miért?

Az Isten Királyságát nem az értelmünk, vagy a tudásunk építi, hanem a kitartó, hűséges imádkozó szívek.

Ámen!