NYITOTT AJTÓ

„Végül pedig, éljetek egyetértésben és harmóniában! Ugyanaz a gondolkodásmód és törekvés legyen bennetek! Igyekezzetek egymást megérteni! Szeressétek egymást, mint igazi, jó testvérek! Legyetek együtt érzők és alázatosak!” (1Pt3,8)

Surman László - 20. századi lelkigondozás történet
Eduard Thurneysen (1888–1974) a 20. századi lelkigondozás területén az egyik legmeghatározóbb személy. Életének fontos momentuma volt, amikor megismerkedett Karl Barthtal

61vyzs5agfl_ac_uf1000_1000_ql80.jpgEduard Thurneysen (1888–1974) a 20. századi lelkigondozás területén az egyik legmeghatározóbb személy. Életének fontos momentuma volt, amikor megismerkedett Karl Barthtal, akinek teológiai munkássága meghatározta a lelkigondozói felfogását. Ez a felfogás pedig a barthi dialektika-teológia volt. Ennek lényegi szemlélete alapján minden baj, vagy betegség, megtorpanás, vagy bármilyen válság a bűn miatt van, következésképen akár lelki, akár testi gyógyulást csak a bűnbánaton és az azt követő bűnbocsánaton keresztül érhető el. Lelki gondozói szemléletét a dialektika-teológiára jellemző két fő vonás is befolyásolta, többek között diasztázis és a kegyelem hirdetése. Életére és munkájára hatást gyakorolt még Johann Christoph Blumhardt (1805–1880) és fia, Christoph Blumhardt (1842–1919) is. Thurneysen a Blumhardt féle lelkigondozás titkát abban vélte felfedezni, hogy a cselekedetekkel szemben, nagyobb hangsúlyt fektettek Isten irgalmára. Lelkigondozói munkájuknak az alapja volt, hogy „Isten úr minden bűn és emberi romlottság felett, amelyeket az ő irgalmasságával győz le”.

1. A lélekről

A lélekről alkotott felfogásában, szerinte a lélek nem csak az ember lelki része, hanem a test, lélek és szellem hármasságának egységében személyes egész, ugyanakkor önmagában is meghatározható. Véleménye szerint a lelket Isten helyezte az emberbe, ezért úgy tekint a lélekre, hogy az halhatatlan. Ugyan akkor azt is megfogalmazza, hogy nem azonos az Isten Lelkével, mivel ez teremtményi jellegű.

1.1 A lélek gondozása

Thurneysen az egyház tevékenységéről azt gondolja, hogy annak egésze maga a lelkigondozás, aminek sajátos alkalmazása a lelkigondozói beszélgetésben nyilvánul meg. Ez a felfogás megegyezik a barthi felfogással, ugyanis a lelkigondozó számára az ember nem a Frankli értelemben vett kliens és nem is a Fraudnál megjelenő paciens, hanem, mint Isten teremtménye van jelen. Álláspontja szerint, maga a lelkigondozói beszélgetés alakzata Isten igéjéből ered, ami azt is jelenti, hogy az Ige hatalma alatt kell lenni. Ennek értelmében a lelkigondozói beszélgetésben maga Isten beszédének is meg kell nyilvánulnia, túl az emberi beszélgetésen. Thurneysen szerint a lelkigondozói beszélgetés nem azonos egy általános emberi beszélgetéssel, amiben az egyik fél megnyílik a másik előtt, hanem annak „egyházi” beszélgetésnek kell lennie, tartalmát illetően pedig meg kell jelennie az Isten Igéjének hallgatása és az arra adott feleletnek is. Ebben az értelemben Thurneysennél a lelkigondozás úgy néz ki, mint egy bizonyságtétel az emberek felé, vagy egy igehirdetés az embertől az emberig.

1.3 A lelkigondozói beszélgetés értelmezése

A lelkigondozói beszélgetés tehát, más szinten zajlik, mint az egyszerű beszélgetés, ugyan is abban Isten Lelke munkálkodik. Ez a beszélgetés ad lehetőséget arra, hogy mind a két fél az Isten jelenlétében valódi közösséget éljen meg. Ebben a helyzetben lehet részük az interakcióban résztvevőknek abban, hogy megtapasztalják, miként szolgálják saját szavaik Isten Igéjét. Véleménye szerint fontos lenne, hogy a keresztény emberek többet beszélgessenek egymással Isten Igéjének indíttatásában. Azt is vallja, hogy a lelkigondozói munka eredménynélküli és teljesen felesleges, ha nem szólal meg benne az Ige. A lelkigondozói beszélgetés első része, a helyzet felvétele. Ez kétirányú hallgatás. Az egyik irányban az emberre figyel, a másikban pedig Istenre. Bruche szerint ilyenkor a lelkigondozó az emberi élet egészét vonja Isten ítélete alá, ami következtében egy törés alakul ki. Ennek következő lépésében a lelkigondozó személyes igehirdetést végez, amiben ki hirdeti az ember bűnösségét és a Krisztus által megszerzett bűnbocsánatot.

A lelkigondozás egyfajta bűnbánati beszélgetésként is értelmezhető. Szükséges ilyenkor konkrétan beszélni a bűnről és a bűnbánatról, hogy ezt követően hirdetni lehessen a bűnbocsánatot. A lelkigondozás gyónás jellegű ugyan, de nem azonos a gyónással, mégis el vezet a felismerésre, megbánásra és a bűnbocsánatra. Thurneysen hangsúlyozza minden esetben, hogy a megbocsájtás Isten dolga. A lelkigondozás végső célja a bűn terhe alól való felszabadítás.

1.4 A lelkigondozás mint egyházfegyelmi eszköz

Thurneysen a lelkigondozást személyes intőeszköznek is tekintette, még pedig abból a célból, hogy Isten kegyelme érvényesüljön az emberek életvezetésében. Véleménye szerint az egyház őrállói és intő jellegű feladata a lelkigondozás, hogy az ige és a sákramentumokból származó erő, hatással legyen a gyülekezeti tagok életére. Ebben az értelemben tehát a lelkigondozás eszköz is a hívek megszentelődésében, ami azt is munkálja, hogy a gyülekezeti tagok megmeneküljenek, valamint ez által az egyház egészséges növekedését is elősegítse. Szem előtt tartotta, hogy azok, akik lelkigondozásban vettek részt, azokat mielőbb visszakapcsolódjanak a gyülekezeti életbe, segítve őket, hogy ismét részesüljenek a gyülekezeti áldásokból és hogy a tévelygésük ez által is mielőbb megszűnjön. Ez azt is jelenti, hogy maga a lelkigondozás nem csak az egyén számára teremt lehetőséget a helyre állásra, hanem a gyülekezet integritását is elősegíti. Elmélete szerint a lelkipásztor az, aki az egyház szolgálatában gyakorolja a lelkigondozást, ami ebben az értelemben egyéni intést is jelent. Ebben a gondolatban tovább megy és ezt elsőrendű kötelességnek is nevezi. Kitér arra is, hogy az intő jellegű lelkigondozást a gyülekezeti tagok is gyakorolhatják egymással szemben. Az élő gyülekezet egyik jellemzőjének tartja, hogy a testvérek intik egymást és azt szeretettel el is fogadják.

Azt is vallotta, hogy ezekben a beszélgetésekben is figyelni kell a Szentlélek hangjára, mert ezek a beszélgetések is az Ő fennhatósága alá tartoznak, következés képen a gondozó hirdesse az ítéletet és a kegyelmet a Szentlélek pedig saját akarata szerint cselekszik. Thurneysen  dialektika-teológiája alapján tehát, nem fogad el semmiféle külső eszközt, mint a pszichoterápiát, vagy a pszichopedagógiát sem. A kérügmatikus lelkigondozó egyetlen eszköze tehát az ige hirdetése.

2. Az ó- és újszövetségi lelkigondozás

2.1 Lelkigondozás az Ószövetségben

Az Ószövetség fontos Istentől való kijelentéseket tartalmaz a számunkra. Telegdi József szerint az Ószövetség Jézus egyházának előképét hordozza, ezért, minden ami az egyház tevékenységét illeti, így a lelkigondozás is, előképként értelmezhető. Az ószövetségi lelkigondozás közösségi szolgálat, vagyis ennek értelmében látható, hogy alapvetően lelkipásztori feladat.

A lelkigondozás célja nem csak az ítélet hirdetés, hanem lehetőség teremtése a megtérésre.

2.1.1 A lelkigondozás tartalma és formái

Az ószövetségi nép, mint szentközösség, először is kultuszközösség. Számukra a lelkigondozás lényege abban áll, hogy minél nagyobb pontossággal leírja a nép és az egyén számára a hűséges élet mintáját, abból a célból, hogy az ismeret hiánya miatt senki se kerüljön nehéz, vagy éppen tragikus helyzetbe. A törvény alapja, hogy Isten hű, ezért a néptől is hűséget vár. A lelkigondozás második szabálya, hogy a nép tagjainak kötelessége egymásról gondot viselni. Mivel a törvényből megismerhető a fegyelmező és büntető eszköz célzat, ezzel szemben megismerhető a szeretet, a gondoskodás és méltányosság, könyörületesség eszköze is. Az ószövetségi lelkigondozásban az egyén személyi jelentősége a népével érdekével szemben eltörpül. Ez azt is jelenti, hogy az egyén lelki szükségei nem tudnak kellőképpen megjelenni a nép szükségleteivel szemben, viszont a nép szükségleteinek megtartása az egyént is szolgálja.

2.1.2 Néhány lelkigondozó

Elsődlegesen Mózest kell megemlítenünk, hiszen nevéhez fűződik a törvényadás, mint pásztor szolgálja népét, akikért szüntelen imádkozik. Mózes odaadását a népéért mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kész volt önmagát adni a kárhozatra (2Móz 32,32), csak az általa szeretett nép megmeneküljön. Makkai szerint Mózes lelkigondozói munkájának a jelképe, amikor a nép elé helyezi a póznára tűzött érckígyót (4Móz 21,7-9). Ezzel arra is rámutat, hogy Jézus maga világított rá e cselekedetre (Jn 3,14-15), amiből fakad, hogy a személyes bizonyságtétel része, hogy az egyedüli testi, lelki gyógyítóra mutasson. Itt kell még említést tennünk Sámuelről is, mint lelkigondozóról. Egyik ilyen lelkigondozói szolgálatát láthatjuk, ahogyan a népet próbálja lebeszélni a király kérő szándékáról (1Sám 16,4). Mindig a kellő időben figyelmeztet, meg fed és vigasztal. Lelkigondozóként tekinthetünk még Salamonra, Ezsdrásra, Nehémiásra, Hóseásra és Ésaiásra is.

Néhány lelkigondozói esetet is szeretnék megemlíteni, történetesen Sámuel és Saul beszélgetését (1Sám 9,17-10,25), Nátán és Dávid beszélgetése (2Sám 12,1-14), vagy Ézsaiás és Ezékiás története (Ézs 39).

2.2 Lelkigondozás az Újszövetségben

Betegek – bűnösök – tévelygők. Telegdi, szintén Makkaira hivatkozva írja, hogy az ószövetségi lelkigondozással szemben az evangéliumok az egyén értékét hirdetik, hiszen az ember lelkének értéke a Krisztus megváltásában lett nyilvánvaló. A lelkigondozó itt a jó Pásztor, aki maga a várva várt Messiás. Ő az aki nem csak kimenti a rábízott bárányokat a veszedelemből, hanem az életét is adja értük. Jézus pásztori szolgálata azonban nem azonos a gyülekezeti lelkigondozói szolgálattal, viszont a gyülekezeti lelkigondozó állandóan Jézusra mutat. Jézus pásztori szolgálatának két üzenete van. 1. mi csak kegyelemből lehetünk pásztorok; 2. a lelkipásztor is a jó Pásztor gondozásra utalt.

A betegek lelkigondozásánál fontos, hogy nem lehet csak a fizikai gyógyítást látni, Makkai szerint Krisztust a beteg lelke érdekelte. Jézus célja mindig az ember megmentése, testi-lelki egészében. Példának okáért láthatjuk a vak Bartimeus történetét (Mk 10), a süket-néma gyógyulása (Mk 7,32-35), stb.

Jézus lelkigondozói szolgálata a bűnösökkel szemben is jól értelmezhető, a könyörületességében, az elveszettekért folytatott szeretetteljes lehajlásában is. Makkai szerint Jézus szolgálata kiterjedt a tévelygőkre is. Jézus figyelt a tudatlanokra, a kétségben lévőkre, a helytelen módon gondolkodókar, a hagyományok következményeiben leledzőkre is. Mind ezt a Jn 17,3 fejezi ki leginkább. Ilyen tévelygő a gazdag ifjú (Mt 19,16-24; Mk 10,17-25; Lk 18,18-25), Nikodémus beszélgetése Jézussal (Jn 3,1-20), vagy a samáriai asszony beszélgetése Jézussal (Jn 4,5-29).   

2.2.1 Néhány gondolat az apostoli lelkigondozásról

Makkai szerint a Zsid 13,17 szerint a gyülekezeti elöljárók feladata a gondviselés és a számadás is a közösség tagjainak lelkéről. Szerinte az ApCsel 6,4-ben említett „könyörgés” és „ige szolgálata” maga a lelkigondozói felhívás. A diakónusok megválasztása is ezen feladatuk betöltését segítette elő, ami kiegészült még a pásztorlás, legeltetés, plántálás, öntözés, szántás-vetés, építés, megvilágosítás, igazgatás, a lelkekre való vigyázás feladataival.

Péter magától Jézustól kapja pásztori elhívását. Az ő esetében a 3000 ember megtérése maga a lelkigondozás, Pál a leveleiben önmaga mutatja meg lelkigondozói személyiségét. Megemlítésre érdemes még Filep lelkigondozói beszélgetés a szerecsen komornyikkal is.

3. Kritikai értékelés

Elsőként Eduard Thurneysen lelkigondozói munkásságát szeretném értelmezni. Amint azt az előzőekben is fogalmaztam a dolgozatom elején, Thurneysen lelkigondozói felfogását a barthi dialektika-teológia határozta meg, amely szerint minden szenvedés, baj, betegség, megtorpanás vagy válság a bűn következménye. Ezzel az első felvetéssel személyesen nem tudok egyetérteni. Elsősorban azért nem, mert az ember élete során nagyon sokszor kerül olyan helyzetben, saját hibáján kívül, ami a későbbiekben nagyon sok szenvedést tud okozni a számára. Ha példát kellene említenem, akkor egy saját családi tragédiát említenék meg. 1998-ban az édesapám Romániába utazott kiküldetési szolgálatból, melynek kapcsán egy autóbaleset kapcsán elhalálozott. Az autót nem ő vezette, hanem egy hivatásos gépkocsivezető. Bár a tragédiát immár több mint húsz éves távlatból szemlélem, a maga után hagyott űr és pótolhatatlan veszteséget a családommal napi szinten tapasztaljuk. Véleményem szerint tehát, bár mi szenvedünk, még sem azért történik, mert valamilyen bűnt követtünk volna el, hiszen az esemény közelében sem voltunk. A megtorpanás, vagy elakadás is bizonyos helyzetekben nem önhibából keletkeznek, hanem a külső körülmények folyamatos változása miatt, amit vagy lehet követni, vagy nem. Példaként a jelenhelyzetből fakadó online oktatás kérdését is megvizsgálhatnánk, hogy milyen helyzetbe kerültek most azok a gyerekek, akiknek a családi háttere nem teszi lehetővé, hogy a tanulmányaikat folytatni tudják. Az én ismeretségi körömben a cigánygyerekek oktatását vizsgálva jutottunk arra az eredményre, hogy jelenleg 75%-a nem rendelkezik azzal az eszköztárral, ami lehetővé tenné a tanulás folytatását. Ez az elakadás nem csak a mostani helyzetet határozza meg, hanem a holnapjukat is és nem csak fizikai, hanem lelki gyötrelmeket is magában hordoz.

Ezért is nehéz teljes mértékben egyetértenem Thurneysen azon gondolatával is, miszerint az ember csak az őszinte bűnbánat és a bűnbocsánat által nyerhet gyógyulást, vagy állhat helyre az élete. Véleményem szerint a megtérés nem jár együtt automatikusan meggazdagodással, és az ember környezete sem változik magától értetődően. A betegséggel kapcsolatban, a bibliai látásmód sem egyezik, hiszen a Jn 9,2 éppen erre precedens, hogy nem minden betegség a bűn következménye.

A lelkigondozói beszélgetések kapcsán sem tudom azt mondani, hogy maximálisan egyetértek a szerzővel, hiszen alapból kizár minden külső segítséget. Én nem zárnék ki kategorikusan mindent. A beszélgetések történési formájával tudok azonosulni, hiszen minden lelkigondozás alapja a bizalmi légkör megteremtése és az aktív hallgatás. Ebben a hallgatásban magam is kiemelten fontosnak tartom a Szentlélek hangjának meghallását is.  

A lelkigondozást, mint egyházfegyelmezési eszközt nem vetem el. Az 1Thesz 5,14; Zsid 3,13 kifejezetten felhívja a figyelmünket arra, hogy törődjünk egymással, hogy figyelmeztessük egymást, hogy a bűn következtében elszakadhatunk az Istentől, ami testi-lelki tragédiával járhat, akár a gyülekezetre nézve is.

Az Ószövetségi és az Újszövetségi lelkigondozás tekintetében fontos dolgokat ismertem meg, amikre eddig nem is figyeltem, például azt, hogy az ószövetségi lelkigondozás is előképe az újszövetségi lelkigondozásnak. Ebben az esetben kiemelt szerepe van az egyházi szolgálóknak, hiszen a lelkigondozás az ő feladatuk, ami elsősorban nem az egyént, hanem a közösség jólétét célozza meg. Talán első olvasatra hiányérzést kelt bennem, mert a személyes gondozás úgy tűnik, mintha kimaradna belőle, ugyanakkor Mózes lelkigondozói munkásságából kiábrázolódik, hogy a közösség lelkigondozása az egyéni törődést is magában hordozza. Példaképpen, amikor Mózes egyenként meghallgatja az emberek panaszát (2Móz 18). Törődik velük, ami aztán a közösség jólétét szolgálja. A törvény precíz, mindenre kitérő leírása olyan ismerethez segíti a zsidó közösséget, ami alapján megismeri, hogy mi az Istennek tetsző és nem tetsző életmód.

Az Újszövetségi lelkigondozás tekintetében nehéz nem egyetértenem a jó Pásztor által bemutatott gondozói tevékenységgel és formákkal. Kiváltkép azzal a hármas célirányos lelkigondozói célcsoporttal, amit Makkai említ: betegek – bűnösök – tévelygők. AZ én gondolkodásomban csak azt kell lelki gondozni, aki kéri azt. Azonban Jézusnál teljesen mást látok. Neki tudatos pásztori szolgálata van, akiket ő maga keres fel. Számomra ezt bizonyítják az „azért jöttem” (Mt 10,34; Mk 2,17; Lk 5,32;) igeversek is. Ebben a lelkigondozási feladatban az a fontos, hogy az emberi lélek Krisztus számára meg legyen mentve. Persze ez nem jelenti azt, hogy a test nem számít, épp ellenkezőleg, hiszen Jézus „minden beteget meggyógyított” (ApCsel 10,38). Az apostolok pásztori szolgálata is megerősíti ezt, miszerint a betegek gyógyítása mellett fő prioritás volt a lélek megmenekülése a Krisztus által.

Véleményem szerint a mai korban ami leginkább működőképes lelkigondozói szolgálat, az a Jézus általi pasztoráció. Azért, mert az Eduard Thurneysen féle módszertan minden szenvedést a bűnnel kapcsol össze és figyelmen kívül hagy sok olyan ok és okozati összefüggést, amiről az egyén számtalan helyzetben nem tehet. Az ószövetségi lelkigondozás pedig előképe az újszövetséginek.

Források

Sikó Csaba, Eduard Thurneysen felfogása a lelkigondozásról,

file:///C:/Users/Lenovo/OneDrive/Dokumentumok/PTF.2019-2020/MA2020/20.szd.lelkigondozás%20történet/1476435309.pdf

Telegdi József, 2007, Poimenika 1.,

file:///C:/Users/Lenovo/Desktop/Poimenika1_Telegdi%20József.pdf

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tisztavizetapoharba.blog.hu/api/trackback/id/tr4515753494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Surman László - Soha többé

Címke feed

    Nincs megjeleníthető elem.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

Állandó oldalak

süti beállítások módosítása