Ámósz próféta könyvének üzenete

A könyv prófétai mondásokat és elbeszélést tartalmaz. Alaphangja komoly, JHWH ítéletének meghirdetése, melyet mégis az üdvösség ígérete zár le.[1]  Szavait a gazdagok, az elnyomók ellen emelte, próféciái közvetlenül nekik szóltak.[2]

A próféta személye és kora

Ámosz nevének jelentése „teher”. Júdához tartozott, Isten még is északra küldte.[3] Ámosz több utalást is tesz a könyvben saját személyére. „Pásztor vagyok én és fügét termesztek” – mondja magáról a 7,14 – 15-ben.[4] Az 1,1 szerint hazája Tékoa. Ámósz működését Kr. e. 760-ra teszik. Szintén még az 1,1-ben említést tesz Uzziásról (Kr. e. 783-742) Júda királyáról és és Jóás fiáról Jeroboámról (Kr. e. 786-746), Izráel királyáról.[5]

A könyv szerkezete és problémái

A mai gondolkodás szerint egy életrajzi – kronológiai és egy rendszerező osztályozásra lenne szükség, azonban pont ezek hiányoznak a könyvből. A 7,10 – 17 megszakítja a látomások sorát, amelyeket ha összefüggésbe akarnánk hozni az elhívásával, akkor tematikailag a könyv elejére várnánk. Több szövegrészben található deuteronomista átdolgozásra utaló sajátosság. A 9,11 – 15-ben szerepel Dávid összedőlt sátoráról szóló jövendölés: a kifejezésnek azonban, nincsenek párhuzamai a zsidó Bibliában.[6] A próféciák elhangzása és feljegyzése között eltelt egy bizonyos idő. A kutatók azt feltételezik, hogy minden esetre Ámósz feljegyzésein alapul a könyv, amit később szerkesztettek egybe.[7]

A könyv felosztása

Schultz a következő könyvfelosztást javasolja: 1,1 – 2 Bevezetés; 1,3 – 2,16 A nemzet megvádolása; 3,1 – 6,14 Isten tovább vádolja Izráelt; 7,1 – 9,15 Isten terve Izráellel.[8]

Ámósz próféta könyvének 3,9 – 4,3 exegézise

A próféta, fontosnak tartja, hogy megmutassa, nem a saját akaratából szól, hanem Isten akarata kényszeríti őt szólásra: „Az én Uram az Úr szólt, ki ne prófétálna?” (1,8).[9] Ámósz azt akarja, hogy mindenki értse, amit mond, ezért a hétköznapokból vett példákat szólja: az úton járó emberekről (3,3), az erdőben ordító oroszlánról (4), a tőrbe esett madárról (5), vagy a riadót jelző kürt harsogásától megrettent városi emberekről (6).[10] Teszi ezt azért is, hogy az emberek megértsék az események ok és okozati összefüggésben vannak. Két ember nem jár együtt, ha nem értik meg egymást, az oroszlán üvöltésének oka, hogy zsákmányra lelt, a madár elé vetett tőr nem zár be, csak ha madarat fogott és a sziréna is csak akkor szólal meg a városba, ha nagy a baj.[11]

9 – 12 vers: Mivel Izráel elhagyta Istent (2,9 – 12), a próféta azt a gyalázatot kezdi felsorolni, ami az Istentől való elfordulás hozadéka. Az első gyalázat az elnyomás (3,9 – 10), amelynek büntetése kétségtelen (3,11 – 12).[12] Asdódot – némelyek a LXX alapján Asdód helyett Asszíriát olvasnak[13] – és Egyiptomot hívja, hogy legyenek tanúi az elnyomásnak és az erőszaknak Szamária hegyén. Ezek a bűnök miatt, ítéletet tart JHWH Izráel fölött, amelyet csak kevesen élnek túl. Ezt a kevés maradékot szemlélteti a 12 vers is, ahogy a pásztor igyekezett az oroszlán szájából kivenni a maradékot, hogy azzal bizonyítsa tulajdonosa előtt a valóban óhatatlanul esett kárt (2Móz 22,13).[14] Maga az ítélet azok ellen szól, akik „Samáriában pamlag szegletében ülnek” (12). A pamlag kifejezés heverők, díszes bútordarabok lehettek, főleg importból. A még nem tisztázott kifejezés „bidmasaq arasz”, ami sorrendi változtatással jelenhet „damaszkuszi kerevet”-et, mások „heverő fejrész” jelentésre gondolnak.[15] A próféta tehát nem egy mennyei „bíróság” elé állítja Izráelt, hanem a „népek bírósága” elé. A nemzetközi bíróságoknak minden esetben nagyobb súlya van. Isten nem ad külön etikát, normát Izráelnek, benne hagyja a világnak rendjébe, a többi nép között. Ez által a többi nemzet is meg tudja ítélni, hogyan él Izráel. Az erőszakkal és zsarolással összegyűjtött kincsekből gazdagodtak meg a samáriaiak, akik már nem tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között. Az elnyomást, mit egy „isteni rendnek” tekintették. Azonban az ő erőszakkal szerzett vagyont erőszakkal fogják el venni, mert jön egy náluk erősebb nép és leigázza őket. Azonban Ámósz nem nevezi meg ezt a népet.[16]

13 – 15 vers: Szabó szerint a 13 vers, értesítés arról, hogy akiket a próféta tanúként idézett meg (9) a büntetés napján a fenyítés tanúi is lesznek. Az 1Kir 1,50; 2,28-ra hivatkozva fogalmazza meg, hogy Bétel oltárai s az oltár szarvai – amit eddig menedéknek hittek – letöretnek, és a földre hullanak. Ahogy ledönti Isten a téli és nyári házakat, úgy fog a semmibe veszni minden álnoksággal gyűjtött vagyon. A külön nyári és fűthető téli házak birtoklása is a túlzott jólétet tükrözte (1Kir 21,18). A házakat és bútorokat elefántcsont intarziákkal díszítették (1Kir 22,39).[17] MacDonald megjegyzi, hogy a Bételi oltárokat, teljesen lerombolják, azonban az aranyborjút Asszíriába viszik (Hós 10,5 – 6).[18] Tartalmilag ez a prófécia nem csak a közvetlen megelőzőhöz kapcsolódik, hanem ahhoz is, amelyet a 2,13 – 16-ban olvastunk. Samária pompás épületei (1Kir 21,1), most nem a háború, vagy az ellenség okán omlik össze, hanem egy földrengés miatt. A próféta hozzá teszi, hogy nem csak a nagy házak vesznek oda, hanem az oltár is. Igazán meghökkentő, hogy az Úr nem tesz különbségen az emberek háza és az Úr szentélye között.[19]

4,1 – 3 vers: Ámósz Szamária gazdag asszonyait Básán teheneihez hasonlítja. Vétkesek a szegények elnyomásában és a fényűzésben, ezért ők is fogságra hurcoltatnak, még pedig halászhorgokkal és szigonyokkal vezetik el őket, akár a teheneket.[20] A gúnyos hasonlat jelentheti a halászok és mészárosok eszközeit, de a pásztorokét is, mert ilyen eszközökkel vonszolták, kényszerítették a jószágokat felfelé menet a Básán termékeny fennsíkjára, vagy éppen a vágóhídra. Ámósz az asszonyokat a férjük mellé sorolja bűneikben. Teszi mind ezt azért, mert tudja, hogy az asszonyok is befolyásolják a politikai, társadalmi és gazdasági életet közvetve azzal, hogy kapzsiságukban férjüket kényszerítik arra, hogy azok még több vagyont szerezzenek. Jó példa erre Jezabel magatartása, ahogy irányítja Ahábot (1Kir 21,5). Ezzel a helyzettel nem csak az ősi patriarchális rend bomlott meg, hanem felsejlik az ősbűn torz árnyéka is, hiszen az asszony kívánságával kezdődött minden (1Móz 3,6). Ebben van Ámósz próféciájának az éle: azok a nők, akik férjüket uruknak nevezték, valójában aktív részesei voltak a szegények elnyomásának és kizsákmányolásának. Hermon 3000 méter magas, hófödte csúcsok sokasága. Szabó szerint ez kétségtelenül a majdani elhurcoltatás iránya: túl Damaszkuszon (5,27).[21]

Irodalom

Muntag Andor, 1978, Ámósz próféta könyve, Budapest, A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya.

Rózsa Huba, 2016, Bevezetés az Ószövetség könyveibe, Budapest, Szent István Társulat Apostoli Tanszék Könyvkiadó.   

Wiliam MacDonald, 2009, Ószövetségi Kommentár, Budapest, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió.

1. Alberto Soggin, 1999, Bevezetés az Ószövetségbe, Budapest, Kálvin János Kiadója.

Komesz Mátyás, 2004, Ámósz próféta könyve, in: Pecsuk Ottó, (szerk.), Biblia ismereti kézikönyv, 2016, Budapest, Kálvin János Kiadó, 343–352.

Szabó Andor, 1995, Ámósz könyvének magyarázata, in: Bartha T. (szerk.), Jubileumi Kommentár, II. kiadás, 1998, Budapest, Kálvin János Kiadó, 870–881.

[1] Rózsa, 2016, 553.

[2] Muntag, 1978, 16 – 17.

[3] MacDonald, 2009, 999.

[4] Komesz, 2004, 343.

[5] Soggin, 1999, 259.

[6] Soggin, 1999, 260 – 261.

[7] Szabó, 1995, 870 – 871.

[8] Schultz, 1992, 389.

[9] Komesz, 2004, 345.

[10] Muntag, 1978, 50.

[11] Szabó, 1995, 873.

[12] Komesz, 2004, 345.

[13] Szabó, 1995, 873.

[14] MacDonald, 2009, 1002.

[15] Szabó, 1995, 874.

[16] Muntag, 1978, 54.

[17] Szabó, 1995, 874.

[18] MacDonald, 2009, 1002.

[19] Muntag, 1978, 56.

[20] MacDonald, 2009, 1002.

[21] Szabó, 1995, 874.