NYITOTT AJTÓ

Lukács így ír erről a felhatalmazásról a tízedik fejezet, tizenkilencedik versében: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek”. 

Jézus, mint példakép

Az evangéliumi hatalom, vagyis a bűnbocsánatnak és a gyógyulásnak a közvetítéséről maga Jézus adott példát. Az elmúlt konzultáción tárgyalt igeszakasz (Mt 9,1-8), részletesen tárgyalja az evangéliumi hatalom gyakorlásának menetét és következményeit. Azt látjuk, hogy Jézus egy magánlakásban tanít, ahol annyi ember veszi körül, hogy már nem fér be senki. A beteg barátjukat gyógyíttatni szándékozó barátok - hittel felbuzdulva - be akarnak menni a lakásba Jézushoz, de ők sem férnek hozzá. Mivel a barátok közösen eldöntötték azt, hogy Jézusnak hatalma van arra, hogy az ő barátjukat meggyógyítsa, különös döntésre szánták el magukat. Az épület tetejére mentek, ahol a tetőt (szellőztető kupolát) megbontva leengedték barátjukat a hordágyon feküdve. Meggyőződésem, hogy ezek az emberek – vállalva minden kockázatott, – felismerték Jézus teljhatalmát és nem akadályozhatta meg őket semmi abban, hogy ennek a hatalomnak részesei lehessenek, hogy ebben a hatalomban „megfürödjenek”. Minden bizonnyal Jézus látta ezeknek az embereknek a hitüket, ezért a beteg barátjukra tekintve élt hatalmával, ezt mondva: „Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid”. (Mt 9,2b). Jézus tudta, hogy mi fog következni, hiszen látta az emberek gondolatait, és valóban az írástudók azonnal megvádolták: „Ez káromlást szól.” (Mt 9,3b).   Nos, Jézus tudta, hogy az emberek egy része így fog reagálni az ő beszédére, akkor miért mondta mégis, hogy ő a bűnöket meg bocsátja? Mert az volt a szándéka, hogy kijelentse, hogy az evangéliumi hatalom birtokában van, vagyis a bűnbocsánatnak és gyógyításnak gyakorlója és ezt a hatalmat maga az Atya ruházta rá. A történetet tovább olvasva látjuk, hogy Jézus semmi kétséget nem hagy az felől, hogy az emberek előtt feltárja a messiási hatalom lényegét, hiszen az őt-vádlókat leleplezve így válaszol: „hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza”. (Mt 9,6). És mi történik? A beteg ember felkel és meggyógyulva távozik, sőt nem csak meggyógyulva, hanem tisztán, fedhetetlenül, hiszen Jézus a bűneinek bocsánatában is részesítette. Vajon Jézus ezen hatalmának gyakorlásával elérte e a célját? Minden bizonnyal elérte, hiszen az emberek az Atyát dicsőítették! Máté a Szent Lélek ihletése alatt, igen is tudatosan helyezte a csodatétel elé a szellemvilágban lezajló bűnbocsájtó eseményt.

Hatalom a bűn fölött

Tehát a fentiekben kibontott evangéliumi szakasz (Mt 9,1-8) a bűnök megbocsátását helyezi előtérbe. Nagyon fontos momentum a barátok hite és az írástudók lázadása, valamint magának Jézusnak a szavai, amely megalapozza bűnbocsátó hatalmát, és hogy testi gyógyulást vigyen végbe. A gyógyítás az Emberfia hatalmának látható bizonyítéka arról, hogy a láthatatlan, vagy szellemi világban is van hatalma csodákat művelni – így a bűnök megbocsátása is hatalmában van. A 8. vers kijelentése, miszerint a tömeg magasztalta Istent, hogy embernek ekkora hatalmat adott, - ebből következtetve azt láthatjuk, hogy abban a történelmi időben, melyben az esemény zajlik - Máté közösségében, Jézus hatalmát a bűnök megbocsátására úgy tekintették, mint az egyház tagjainak is átadott hatalmat. (SZBK)

Mielőtt saját megtapasztalásaimra térnék át, fontosnak tartom, hogy az események sorrendjét figyelembe vegyem. Miért fontos ez a sorrend? Mert az igei vezetés lényege, hogy egyik állapotomból átvigyen egy másik állapotba, vagyis a beteg és megkötözött állapotból egészséges és szabad lehessek.

Jézus az evangéliumot prédikálta

Miért hirdessük az evangéliumot? – kérdezhetjük joggal, s azonnal több tíz ige versel alá is támaszthatnánk, hogy miért hirdessük. A válaszom most mégis egyszerű: Azért, hogy a rabságban élő embereket szabaddá tehessük a ránk ruházott hatalomnál fogva.

„Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással”. (2Tim 4,2)

Az alkalmatlanság természetesen nem azt jelenti, hogy a másik embernek alkalmatlan az idő, vagy a helyzet, hanem azt, hogy én az újjászületett ember mindig készen álljak, hogy számot adjak. Vagyis nem lehet fontosabb feladatom, mint az ige hirdetése. Ez a feladat természetesen mindenki feladata, hiszen maga Jézus parancsolja: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Mt 28,19)

Az evangélium hatása a hit

Pál a Rómabeliekhez írt levelében ezt mondja: „Azért a hit, hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által”. (Róma 10,17). Tehát Jézus prédikációja az emberekben hitet váltott ki, az emberek hallgatták és hittek neki. Minden bizonnyal ez látszik a barátok magatartásán is, mert Máté szerint Jézus „látta azok hitét”. Tehát a hit definíciója Pál szerint: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés”. (Zsidó 11,1). A barátok hitték, hogy Jézusnak tejhatalma van!

 A kritikusok és tőlük való félelem

„És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.” (Mt 9,3) A zsidók tudták, hogy csak Isten bocsájthatja meg a bűnöket, hiszen ez isteni attribútum. Valószínűleg az írástudatlan emberek ott álltak és nézték Jézus vitáját az írástudókkal és várták, hogy mi fog történni. Jézus célja, ezzel a helyzettel az is volt, hogy a szellemvilágra mutasson és az emberek figyelmét oda irányítsa, hogy higgyenek abban, Aki őt elküldte. Tehát ez az igevers arra mutat, hogy Jézus egyértelműen a figyelmet a szellemvilágban való hatalmára irányítja, ehhez használta eszközül a kritikusokat. Az Efézusiakhoz írott levél a következő képen hívja fel figyelmünket a szellemvilágra: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak”. (Ef 6,12) Honnan is tudhatta volna e levél írója ezt a tényt, ha nem kijelentés által!? Jézus kijelentette, hogy ő Úr a szellemvilág felett is.

Isten dicsőítése

„A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek”. (Mt 9,8) Ez a szakasz mindenképp a végkifejlet, hiszen az ember bűneinek terhe alatt nem képes az Isten magasztalására, viszont ha bűnbocsánatot kap, akkor szabad emberként dicsőítheti az Istent. A sokaság, mint szemtanúk láthatták meg Jézus hatalmának megnyilvánulását, aminek eredménye az Isten hatalmának elismerése volt. 

Ahogyan láthatjuk az 1. pontból, a rabság állapotából egy folyamat vezetett bennünket az Isten imádatához. Jézus földre jöttének és halálának, majd feltámadásának célja pontosan ez volt, hogy az Atyától kapott hatalom által, megmentsen bennünket a bűn és a halál törvényétől. Személyes élményeim sem történhettek másképp.

Megtérés

Egy kedves ismerősöm megtérése után olyan szabadságban és örömben élt, hogy azt egyszerű szavakkal kifejezni nehéz lenne. Mindenkinek bizonyságot tett, olyan emberek közé ment, ahova mások nem szívesen mentek volna. Rövid időn belül az egész rokonsága tudta, hogy hívő lett, sőt néhány hónap alatt az egész város arról beszélt, hogy ez a fiú hogy megváltozott. Többen is, - hallva bizonyságát -, megtértek és a gyülekezetbe kezdtek járni. Mivel Jézust jelölte meg, mint megváltóját sokan kíváncsiak lettek rá, hogy vajon valóban létezik e Jézus, vagy csak az emberek bebeszélik egymásnak, hogy ő él és ez által pszichés hatást gyakorolnak az emberekre, akik emiatt változnak meg. Minden esetre X.Y. megváltozott. 

Valami megváltozott

Talán fél év sem telt el, amikor a nagy lelkesedése kezdett alább hagyni. Sokszor hangoztatta is, hogy nem érti, mi történik vele, hiszen mindent úgy tesz, ahogy azt az előtt is tette. Egy idő után kezdte felfedezni, hogy nem minden olyan jó és szép körülötte, a gyülekezet tagjai is olyan mások lettek, meg változtak. Kezdetben csak egy-egy alkalmat hagyott ki, a gyülekezet látogatás helyett a barátaihoz ment, hogy bizonyságot tegyen nekik, majd néha fáradt volt és azért nem jött. Egyre kevésbé tartotta fontosnak a gyülekezeti alkalmak látogatását, majd rá ébredt arra, hogy végül is ő hisz Istenbe akkor is, ha nem jár a gyülekezetbe. Természetesen a gyülekezettől való elzárkózása más tagok vádolásával kezdődött, majd a pásztor alkalmassága is kérdésessé vált számára. A Bibliát azért nem olvasta, mert sokat tudott már és nem tartotta fontosnak a további Bibliatanulmányozást sem.

Rövid időn belül ott tartott, hogy már nem is imádkozott. „Úgysem válaszol Isten semmire!”- mondta nekem, akivel kicsit, mint sorstársával beszélhetett. 

Újabb változás

A Rokonság és a környezete ismét rácsodálkozott a változásokra, viszont most már nem Jézusra figyeltek, hanem a rosszindulatú gyülekezeti tagokra és az egyre alkalmatlanabb pásztorra. „Nagy üzlet ez a kereszténység” – mondogatták, hiszen X.Y. beszámolt a jövedelmének hollétéről a régi-új barátainak is. Néhány hónap elteltével, már mindent megemésztett a múlt, nem voltak keresztény kötődései, barátai, csak az az érzése maradt, hogy „végre megszabadultam tőlük”.

Voltak hívők, akik tudni vélték, hogy nem is volt megtérve, azért esett ki, mások pedig nem is értették, hogy került ez a fiú egyáltalán a gyülekezetbe. Persze sokan még azt is szégyellték, hogy megismerték, hiszen most, hogy nem járt a gyülekezetbe nagyon sok szégyent hozott a hívőkre. Mások sajnálták és könyörögtek érte, ők voltak kevesebben. Évek teltek el, mire a levegő újra mozogni kezdett. 

Felkészülés a találkozóra

Meggyőződésem, hogy ha valaki személyes találkozót kap Jézustól, annak az élete megváltozik. Tudtam, hogy X.Y. egy ilyen találkozón vett részt, viszont magának a találkozónak a katarzisa már kialudni látszott. Ugyan akkor látható volt az is, hogy milyen mértékben vált üressé a barátom, annak ellenére, hogy tudomása volt a Megváltóról. Tudtam, hogy ha találkozok, vele nem oktathatom ki, nem kérhetem számon, nem vádolhatom, már csak azért sem, mert én is megjártam már ezt az utat. Sőt arra is fel kellett készülnöm, hogy engedjem őt beszélni, had lássam meg a gondolatait. 

Valami történt

Telefonon kértem, hogy találkozzon velem, mert szeretnék tőle segítséget kérni. Miután összefutottunk sok mindenről beszélgettünk, majd amikor láttam, hogy vágy van a szívében elmeséltem neki saját megtapasztalásaimat. Ez elsősorban azt jelentette, hogy az evangélium által való változásokra hívtam fel a figyelmét, hiszen neki is volt már ilyen élménye. Fontosnak tartottam, hogy felgerjesszem benne azokat a megtapasztalásokat, amit ő maga is átélt a Krisztusban. Elmondtam neki, hogy én is kiestem a gyülekezetből és tizenegy évig távol voltam az Atyai háztól. A tékozló fiú példázatát boncolgattuk, mert tudtam, hogy ő is jól ismeri ezt a történetet. Sokat mosolygott, tekintete néha magába forduló volt, amiben felismerni vélte, hogy valami történik, hiszen gondolkodni kezdett az evangélium hatalmán. Láttam, hogy hit van a szívében és ez teljesen felbuzdított. 

Megbocsájtás

 Tudtam, hogy az első nagy probléma az lesz, hogy ráébred arra, hogy micsoda nagy ostobaságot követett el akkor, amikor ott hagyta a gyülekezetet és az emberek előtt szégyent hozott a gyülekezetre és magára Jézusra. Tehát fontos volt, hogy elsősorban magának meg tudjon bocsátani. Ezért miután beszélgettünk bemutattam neki az Atyai szív hatalmát. Ez azért is nagyon fontos momentum volt, mert nemrégiben született meg az első gyermeke, tehát mélyebbről ismerhette az Atyai szívet. A második lépés az volt, hogy akkor hogyan tovább? Jézus esetében azt látjuk, hogy Jézus cselekvésre bírta azt az embert akinek megbocsájtott. (Mt9,1-8). Tehát az én barátomnak is cselekednie kell. De hogyan néz szembe a múlttal, hogyan tudja félre tenni a szégyen érzetét? A következő ige verset idéztem neki: „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek” (János 1,12). Tehát az aki, valakinek a fia, annak mindenkor joga van belépni az Atyai házba, még akkor is, ha vannak kritikusok. Nem emlékszem mennyi ideig beszélgettünk, de megértette végre, hogy mit kell, hogy tegyen és számomra ez volt a lényeg. X.Y. olyan állapotban volt, amely egyenesen a szakadék felé vitte, ezért kellett, hogy hallja az evangéliumot, az öröm üzenetet, ami által ismételten hitre juthatott. Ez a hit volt az, amit észleltem a tekintetében, ezért tudatosítottam benne, hogy Jézus már egyszer meghalt az ő bűneiért, még egyszer nem fog, tehát neki is meg kell, hogy bocsájtson saját magának és persze a „rossz” testvéreknek is és természetesen a pásztornak is. Ez a testvér, ma már oszlopos tagja az egyik pünkösdi közösségnek, aki által igen sokan lettek kereszténnyé. 

Összegzés

Jézus példázata arra mutat, hogy az embereket hitre kell juttatni és ez csak az evangélium üzenete által lehetséges. A hit ebben az esetben, a Fiú teljhatalmában való hit, hogy neki van hatalma a bűnöket megbocsájtani és a betegségeket meggyógyítani. Nagyon fontos, hogy ez a hatalom a Krisztus által az újonnan született keresztények számára is rendelkezésre áll, hiszen átruházható, hiszen a Lélek adja, kinek, kinek. A Péternek mondott beszédében Jézus leszögezi: „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen”. (Mt16,19).

X.Y. haza találása és gyógyulása egy folyamat volt, ami több lépcsőből állt, ahogyan azt a Máté 9,1-8 alapján is vázoltam.

1. Jézus az evangéliumot prédikálta
2. Az evangélium hatása a hit
3. A kritikusok és tőlük való félelem
4. Isten dicsőítése