Lelked gyötrel mei között, hallgasson meg téged Ábrahám Istene
Oltalmazó kezével öleljen keblére s vigaszod legyen ő minden időkre
Árasszon fejedre késői esőt, öntözzön meg téged kegyelme
Sarjadjon élet eltikkadt szívedbe
Ha hozzá a mélységekből kiáltasz, vagy csak néma sóhaj szakad ki elalélt lelkedből
Bánatod könny-tengerében, hallgasson meg téged Izsák Istene
Lehajol hozzád bárhol is légy, felemel téged, rád tekint féltő ...
„ Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób1,21b)
Jób istenfélő ember volt, olyan, aki minden dolgaira ügyelt. Vigyázott a cselekedeteire, a beszédére, sőt gyermekei életéért is állandóan Isten előtt járt. A Biblia azt tanítja róla: „feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő” (8v.) férfi volt. De vajon, akkor miért szenved a fedhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő ember? Miért vette őt körül a halál kötele? ...
„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn13,35).
Az én Bibliám legfőbb üzenete az emberiségnek, hogy: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.” (Lk10,27) . Vagyis, ha jól értelmezem Isten üzenetét, akkor kijelenthetem, hogy a kereszténység a szeretet vallása. Tehát az az ember, aki önmagát ...
Ha definiálni kellene a versengés szót, talán valahogy így tudnánk fordítani: „legyőzni a másikat”. Az emberek nagyon sokszor ragaszkodnak az általuk vélt igazsághoz, nem akarnak engedni a saját meggyőződésükből. Versengnek, meg akarják egymást győzni, és ha ez nem sikerül, akkor jön a veszekedés, rágalmazás és minden olyan beszéd, amellyel a másikat kárhoztatni lehet. Az Isten beszéde ezt mondja: „És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te ...
„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
(Jelenések 3, 15-16)
A közömbösség mindent megemészt, mint a kovász, mindet átjár. A közömbösség olyan szellemi állapot, amikor az ember csak vágyik a változásra, de nem tud, nem akar tenni érte semmit. Petőfi Sándor költészetében megszemélyesedik egy pillanatra ez az állapot, Pató Pál ...
