NYITOTT AJTÓ

Meg kell, hogy valljam, mind ez ideig igyekeztem elkerülni a Zsoltárok könyvével való foglalkozást, mert sokszor ambivalens érzelmeket gerjesztett bennem. Nem tudtam, hogy hogyan közelítsem meg helyesen, egyáltalán milyen teológiai szempontok alapján kell kutatnom a tehillimben elrejtett kincsek után.

Brueggemann írásában azonban, újszerű élményként hatott rám a „meggyőződés – elbizonytalanodás – újmeggyőződés” séma. Ez az osztályozás számomra, elsősorban az Izráel hitéletébe való betekintést, az ok és okozati összefüggések könnyebb megértését segíti elő. Új megközelítésként értelmezem a Fil2,5-11 párhuzamot is a Brueggemann sémában, ami végképp megérteti velem, hogy a fejlődés szükséges része a megingás az elbizonytalanodás, sőt a szenvedések megélése ahhoz, hogy személyes hitéletünkben tovább növekedhessünk. Ez a megközelítés segít felismernünk azt a tényt is, hogy a zsoltárok tökéletesen alkalmazhatók a lelki gondozás területén is.

Nehéz lenne vitatkozni a szerző azon állításával, miszerint a zsoltárok a hitélet legfontosabb forrásainak egyike. Minden bizonnyal ebből indult ki, akkor is, amikor megfogalmazta feltételezését, mi szerint a hit sohasem lehet független az élet szakaszaitól, fordulataitól és kríziseitől. Ez a „hullám” jól látható a zsoltárokban, hiszen az életszakaszok folyamatában jelenik meg az Isten vádolása, a reményvesztés, a panasz, majd a reménység, a hála és az Isten imádata is. Mondhatom, hogy ez a megismerés személyes életemre is bátorító hatással bír.

Brueggemann hitetlenséggel kapcsolatos megközelítésében, összefüggést lát az elnyomott igazságtalan elleni reménytelen küzdelmében. Ezt a fogalmat teodiceának nevezi, amiről egyben azt is feltételezi, hogy ez sajátos Izraeli vonatkozású gondolat. Az a hit tehát, ami korlátozza, vagy ellehetetleníti az ember jólétét az nem is lehet hit.