NYITOTT AJTÓ

„azt teszek, amit akarok” – mondja az egyik barátom. Már majdnem meggyőzött ez a magabiztosság, hiszen olyan öntudattal mondta, mint aki valóban azt tehet, amit akar. Ekkor hirtelen a mellkasomba hasított egy nyilalló érzés, ami azonnal kérdéssé formálódott. Vajon a szabadság valóban az, hogy azt tehetünk, amit csak akarunk?

Képeket láttam magam előtt: egy férfi ököllel ütötte az egyik nyerő-automatát, mert az egész havi fizetését elbukta, egy másik férfi az árokparton feküdt alkohol mámorban. Egy édesanya tizenéves lányát siratta, aki kábítószer túladagolása miatt meghalt, a következő képben egy férfi verte a feleségét, mert kiderült, hogy megcsalta s közben a szomszédok kárörvendezve motyogtak: megérdemelte! Egy nő az apját siratta, (aki a példaképe volt) akin a kiérkező mentők már nem tudtak segíteni – beteljesedett szabad akarata: felkötötte magát.

Ők valóban azt tették, amit akartak?

Pál apotol (küldött) ezt mondja:  „Mert a mit teszek, nem ismerem: mert nem azt teszem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.” (Róma 7, 15).

Vajon ez a férfi el akarta bukni a fizetését, vagy a másik arra vágyott, hogy az emberek lássák az alkohol okozta állatias viselkedését, az a fiatal lány kábítószer túladagolásban akart meghalni, hogy édesanyját egy életen át gyászba borítsa, esetleg a példamutató apa - lányát is rá akarta venni, hogy öngyilkos legyen? Nem hiszem. Pedig azt tették, amit akartak, vagy mégsem? Meggyőződésem, ahogy Pál is mondja: „nem azt teszem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök”. Akkor, ha szabad vagyok, hogy lehet, hogy ilyen dolgokat teszek?

Pál így folytatja: „Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.” (Róma 7,19).

Érdekes gondolatok. Hiszen mindenki azt tehet, amit akar: berúghat, kábítószerezhet, megcsalhatja házastársát, hazudhat, becsaphat másokat, kinevetheti a szerencsétlen szomszédot, vagy akár eldobhatja az életét is. – pedig tudja, hogy nem helyes! Akkor miért teszi, hiszen szabad arra is, hogy ne tegye, vagy mégsem? Akkor viszont valami nincs rendben. Ha valaki kényszer hatására cselekszik, az nem lehet szabad! Ha valaki olyan dolgokat tesz, amelyeket nem akar, az kényszerítve van!

Pál mondja: „Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.” (Róma 7,20)

Kérdezheted: akkor most bűnös vagyok és ez a bűn kényszerít engem olyan dolgokra, amiket nem akarok? A válaszom rövid: igen! A bűn kényszerít arra, hogy hazudj, csalj, másokat elítélj, részegeskedj, kábítószerezz, házasságtörő, verekedő, gyűlölködő, vagy éppen öngyilkos legyél. Ez kényszer, nem szabadság. Láthatatlan rablánc. Hogyan menekülhetsz meg, ebből az állapotból?

Pál is fel tette ezt a kérdést: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róma 7,24). Timóteushoz írott levelében Pál maga válaszolja meg ezt a kérdést, felfedve a szabadság titkát: „És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára, a kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.” (2Timóteus 4,18)

Ez a barátom, aki e gondolatokat elindító kijelentést tette „azt teszek, amit akarok” – azóta már megértette, hogy azok a cselekedetek, amelyekkel magamnak, vagy másoknak ártok, akár csak érzelemben, vagy gondolatban is, de természetesen tettekben is az mind a bűn kényszerítése. Ha valaki pedig kényszer alatt van, az nem lehet szabad, még akkor sem, ha magabiztosan hiszi és vallja, hogy szabad.

Imádkozom, hogy Isten leplezze le az életedbe ezt a láthatatlan rabláncot s adjon kegyelmet, hogy megismerhesd Őt, mint személyes szabadítót!