NYITOTT AJTÓ

„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsoltár 50,15)

A mai kor emberére jellemző, hogy nem igazán találja helyét, szerepét ebben a világban. Hiába keres, kutat, életcél nélküli vándorrá válik. Az emberek magányosnak érzik magukat, nem tartoznak senkihez és semmihez. Önértékelési rendjük felborul, ki többnek ki kevesebbnek gondolja magát, csak kevesen vannak azok, akik önmagukról valós, reális képet alkotnak. Ki vagyok én? Mennyit érek?

Sokan lubickolnak az érzelmek tengerében, mások elsüllyednek, fuldokolnak. Az idős szülő teherré válik, a beteg gyógyítása sokba kerül, nem éri meg! A gyermek nyűggé válik, nincs időnk velük foglalkozni, nem érünk rá! Az időcsapda azonban mindenkit utolér, s egyszer mindannyian felteszünk egy kérdést: Már nem kellek senkinek?

Kérlek, engedd, hogy lecsendesedjen sajgó szíved s figyelj! Ezt mondja Isten: „a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek, el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled” (Józsué 1,5b). Ez Isten ígérete, Ő nem tesz felelőtlen kijelentéseket, nem érzelmi felindulásaiból szól, nem a látható társadalmi helyzeted, körülményeid alapján szólít meg. Ő egyszerűen csak szeret, ez a természete, ahogy az anya szeret, félt, óvja gyermekét. Ő gyönyörködni akar benned! Neki szüksége van rád! Hogy mennyire?

János apostol szerint:  „hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3,16). Az Isten irántad való szeretete, nem egyszerű érzelem, hanem tudatos élet mentés. A te életednek a megmentése! Ő nem vet el téged, nem dob félre, ha már meg kapta tőled, amit akart, nem használ ki, nem azt várja, hogy már megint te tegyél valamit érte. Nem! Ő már megtette, az életét adta érted!

Istenem segíts, hogy higgyek benned és kérlek, ments meg engem! Akarlak megismerni, beszélgetni veled, elmondani mindenkor, hogy szükségem van rád! Kérlek! Jöjj az én szívembe, és ments meg engem is!