Bevezetés, célkitűzés

A „evangéliumi hatalom” megfogalmazása igen egyszerű feladatnak tűnik, mégis ha a „hatalom” szó közéleti definícióját veszem alapul, olyan státusz fogalmat látok, ami néhány aspektusból analizálva, akár ijesztő is lehet. Az evangéliumi hatalom értelmezése ugyanakkor, sokkal kedvesebbnek, gondoskodóbbnak tűnik számomra, pedig ebbe a fogalomba is beletartozik a hatalom gyakorlása. Nagyszerű üzenetnek tartom az evangéliumi hatalom gyakorlatát, főleg akkor, ha kiindulópontként az „Istenfélelem” definícióját hozom. Dolgozatom célja, hogy az Istenfélelemből kiindulva értelmezzem az evangéliumi hatalmat.

Az Istenfélelem

A Magyar Katolikus Lexikon szerint: természetes erény, az értelem meghajlása a természetes erkölcsi törvény alkotója előtt. (MKL)

Szántó Vilmosné állítja:  „A tisztelet és a szeretet bizony szorosan összetartozik”.„Hiába érzünk szeretetet valaki iránt, ha nem tiszteljük” (Szántó)

Timóteus első levelének hatos rész, hatos verse ezt mondja: „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem”. A Példabeszédek 1, 7 verse az Úr félelmét bölcsesség fejének tartja.

Komesz Mátyás igazán emberi közelségbe hozza e kérdésre a feleletet, amely így hangzik: Félek elveszíteni Őt.

Ki a nagyobb?

„Ki a nagyobb?” – kérdezték a tanítványok Jézustól, hiszen már az ő idejükben is volt rivalizálás. Ő azonban a tanítványok figyelmét arra irányította, hogy „aki nagy akar lenni, az legyen a szolgává”. Az egyházban nem hatalom, hanem szolgálat van és a szolgálatban meg kell tanulni együttműködni. Ez az az együttműködés, ami tisztelet és szeretet nélkül, azaz Istenfélelem nélkül nincs. Hatalom, aminek még az árnyékában is biztonságban lehetek.

Az evangéliumi hatalom értelmezése

Friedrich Nietzsche (1883-85) Így szólott Zarathustra művének fontos eszmeisége, hogy Isten halott. Ez azt jelenti, hogy nincs többé morál, erkölcs se tisztelet. Dolgozatom második pontjában mutattam rá arra, hogy az evangélium hatalmának egyik fontos szempontja a tisztelet, amely igaz és őszinte Istenfélelmen alapul. Nietzsche szerint ez megszűnt létezni.

Az evangéliumi hatalomnak ereje van

Pál apostol életprogramja a Rómabeliekhez írott levél első rész, tizennégyes versétől a tizenhetesig így hangzik: „Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni. Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.”

Pál röviden összefoglalja az evangéliumi hatalom lényegét, melyet egyértelműen az „Isten hatalmának” tulajdonít. Pál azt is mondja, hogy az evangélium az Istennek „ereje”. Tehát a hatalom az Isten erejében van. A keresztény emberek sokaságának ez a hatalom és erő jelenti az Üdvösséget, az életet.

Az evangéliumi hatalomnak illata van

Ezt írja Pál - „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre.” (2Kor. 2,16) Az evangéliumi hatalom fizikailag is érezhető, hiszen Pál szerint még az orr szaglásának, fizikai beazonosítása által is érezni lehet ezt a hatalmat. Ami még érdekes, hogy ez az illat az Istennek dicsősége, és az embernek üdvössége. Természetesen az ige radikálisan kettéválasztja a fogalmakat, hiszen azt is kimondja, hogy a halálnak is illata van, ami egyenlő az evangéliumi hatalom elutasításával, vagyis egy másik hatalom alá való berendezkedés.

Az evangéliumi hatalom cselekvő

Ézsaiás ezt mondja: „így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem”

(Ézs 55,11)

Az evangéliumi hatalom nem passzív lehetőség, hanem aktív menedék azok számára, akik belé kapaszkodnak. Ezt Ézsaiás így mondja: szerencsések azok, ahol az evangéliumnak hatalma van, ahol engedik, hogy cselekedjen az Istennek beszéde. Nietzsche magát ezt a cselekvőképességet utasítja el, hiszen így ír: „Ha Isten halott, akkor minden értéket át kell értékelni, hiszen minden eddigi alkotás emberi és nem isteni”. Az evangéliumi hatalom ezzel az állítással nem vitatkozik, hiszen az Isten beszéde kimegy és megcselekszi azt, amit akar, nem vitázik, nem tanácskozik, sem testel sem vérrel, egyszerűen uralma alá hajt mindeneket.

Az evangéliumi hatalom bölcsesség

 „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (1Kor. 1,18) 

Az evangélium hatalma Jézus kereszthalálában mutatkozik meg. Ezt a tényt lehet elutasítani, lehet meg nem történtnek mondani, vagy ahogyan az ige fogalmaz, bolondságnak tartani, egy biztos minden állásfoglalásnak következménye van. És valóban, - az evangéliumtól elvonatkoztatva - milyen hatalom az, aminek nincs következménye? Az evangéliumi hatalom képes megtartani és képes elengedni. Senki sem maradhat kívül az evangéliumi hatalom zónáján. Jób könyvének huszonnyolcadik rész, huszonnyolcas verse ezt mondja: „Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás”.

Az evangéliumi hatalom és az ember

A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad, mert ez az embernek fődolga! (Préd 12,15)

Az evangéliumi hatalom értelmezésében az embernek fő szerepe van. Ez a szerep pedig az Istenfélelem. Ahogyan azt megfogalmaztam a 2. pontban is, ez a félelem nem a rettegésről szól, hanem ahogyan Timóteus első levelének hatos része, hatos verse mondja: „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem”. Ugyan akkor az Isten saját hatalmát adja az embernek is, vagyis megossza hatalmát az emberrel. „És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik  a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget”. (Mt10,1)

Teljhatalom

Lehetőség, felhatalmazás, képesség - „Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza. És az felkelvén, haza méne. A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek”. (Mt 9,6-8)

Jézus megfogalmazza a teljhatalom lényegét: „az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani”. Ebben a képi valóságban érthetjük meg igazán, hogy mi az evangéliumi hatalom, sőt a teljhatalom. Az ember bűnei miatt rabszolgasorsban van, a bűn fogságában, ahonnan a legjobb szándéka ellenére sem tud kijönni. A Rómabeliekhez írott levélben ezt látjuk: „Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem”.(Róma 7,15)

Összegzés

Az evangéliumi hatalom, vagy a tejhatalom értelmezésében tehát a következőt állapíthatom meg. Az ember cselekedeteinek minőségében lehetőséget kap arra, hogy szabad akaratából eldöntse, milyen hatalom alá veti magát. Ebben az értelemben kétféle hatalom van. Az egyik szerint az Istenüdvözítő tervének elfogadása, míg a másik ugyan ennek a tervnek a visszautasítása. Ahhoz, hogy a két kérdéskörben állásfoglalást tehessünk, arra van szükségünk, hogy a szabad akarat hatalmával rendelkezzünk. Ez azt is jelenti, hogy szabad vagyok arra, hogy jó döntést hozzak, cselekedhessek úgy, ahogy azt a Bibliai eredeti állapot meghatározza, vagyis engedelmes tudjak lenni. Jézus erről a döntési helyzetről adja azt a példát, amikor kijelenti tejhatalmát az embereknek és megbocsájtja bűneit a beteg embernek. A beteg, bűnös ember tehetetlen, alá van vetve más hatalomnak, amely nem a szabadságot adja, hanem a leuralást. Rabság ez, tehetetlenség, cselekvőképtelenség. Leszögezhetjük azt is, hogy akinek hatalma van, annak jogában ál a hatalmát megosztani másokkal, vagy éppen visszavenni azoktól, akik megítélése szerint hanyag módon bánnak a rájuk ruházott hatalommal. Az, aki hatalmat kap, viszont eljárhat az adott hatalmi pozícióban, a hatalom átruházóját képviselve. Ezt olvassuk: „Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik  erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására”. (Lk 9,1). Vagyis, a hatalom alatt lévők hatalmat kapnak, hogy képviseljék a hatalom birtokosát, azaz a Teremtő Istent.

Az evangéliumi hatalom tehát nem azt jelenti, hogy a felruházott hatalmammal úgy élek és cselekszek, ahogyan azt jónak tartom, hanem azt jelenti, hogy a megfáradt embernek örök élete legyen. Az evangéliumi hatalom, örök életet ad.

6. Irodalmi jegyzék

Dr. Komesz Mátyás: [2010] Bp.- Zs25,12-15 Főiskolai jegyzet

Szántó Vilmosné [2003/45] Istenfélelem, Evangélikus Élet – Országos Evangélikus Hetilap

Dr. Hecker Róbert [2010.02.13] PTF órai jegyzet

Magyar Katolikus Lexikon (MKL)