Hét ember kötelezte el magát Krisztus követése mellett és egyben tettek tanúbizonyságot arról, hogy most már életük hátralévő részét Isten szolgálatában kívánják élni. Megható volt látni a gyülekezet örömét, a szolgáló testvérek odaadását, szorgalmát, hogy mindent megtettek azért, hogy az egész ünnep zavartalan legyen. Külön köszönet illeti meg Békési Endrét, aki a bemerítési ünnepség technikai feltételét biztosította a számunkra.
„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg, mindnyájan”
Istenünk parancsolatait jól ismerjük. Sokunkban fel is lobban a tűz, amikor ezeket a gondolatokat elolvassuk, vagy halljuk az igehirdetésekben. Azonban, nem minden esetben értjük meg Urunk valódi szándékát. 
Látjuk, hogy egyes helyeken a „hatalomról”, beszél, másik helyen a „tanítványságról”, vagy „megkeresztelkedésről”, viszont azt is látnunk kell, hogy mind ennek a küldetésnek van egy fő célja. Isten soha sem ad parancsolatokat célok nélkül. Neki határozott céljai vannak az emberrel!
Mi lehet ez a cél és miért ennyire fontos Istenünknek?
Mert az ember Isten szemében értékes, drága és pótolhatatlan kincs. Ezért Isten minden szándéka az, hogy megmentse az embereket. Azt az embert, aki folyton verseng, hogy ki a nagyobb, ki ér többet. 
De ezt mondja az Úr: „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van” (1Sám16,7b).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.