NYITOTT AJTÓ

"Ne szabjátok magatokat e világhoz" (Róma 12, 2)

Azt gondolom ez a felhívás itt első sorban az életmódunkra vonatkozik, de ugyan akkor vonatkoztathatjuk magatartásunkra, öltözködésünkre, sőt az emberekkel való kapcsolatunk minőségére is.  Ebben az esetben az életmódunk egyértelműen a jellemünkből fakad. Milyen a jellemem? Milyen szokásaim vannak? A Biblia egyértelmű útmutatást ad, hogy egy újonnan született ember milyen legyen, de rá mutat arra is, hogy milyen nem legyen! A keresztény ember élete példamutató, kívánatos (Mt 5 13), nélkülözhetetlen az egész társadalom számára. A gyermeknevelés, az üzleti életben való mozgása, a problémamegoldó készsége, sőt még a beszédében sem azonos a világgal.  Mégis azt láthatjuk, hogy idővel kialakult és elterjedt egy világias keresztyénség. Az emberek egyre több mindent engednek meg maguknak, mondhatnám azt is, hogy önmagukkal szembe kifejezetten elnézőek lettek. A Krisztushoz hű keresztény megfeszítette az óemberét és Pál apostollal együtt vallja, hogy „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal. 2,20). Azok a keresztények, akik a világ dolgait szeretik (1János 2,15) azok elfordulnak az Atyától és a világ felé törekszenek. Az ómebernek halottnak kell lennie és nem köthetek vele együttműködési megállapodást! Sokszor jönnek a nehézségek, problémák, ilyenkor van lehetőségünk megvizsgálni az életünket. Vajon, az én keresztény életem a Krisztus szerint van-e? Nem kell sokat gondolkodnunk, hiszen a nehézségekhez való hozzáállásunkból azonnal kiderül. Ha hitetlen vagyok, minden bizonnyal nagyon hamar kétségbe esek, nem látom a Krisztust, csak a probléma halmazokat. Ilyenkor az óember igyekszik felül kerekedni, elhitetni, hogy csak magadra számíthatsz, hogy teljesen egyedül vagy és azonnal cselekedned kell. Ugye tudjuk, hogy ki van a háttérben? Le kell lepleznünk!

Az elvilágiasodott keresztények ragaszkodnak a világhoz, és ami abban van, döntésképtelenné válnak, az Atya és a világ szeretete között. János mennyei látásában az írja: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév”. (Jel 3, 15) Láthatjuk, az Atya ismeri a szívünket, az abban rejlő indulatokat.  „Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak” (2 Krón 16, 9). Csak a határozott, egyértelmű keresztyénségben van erő, csak akkor tudunk egységre jutni, egy szívvel közösségben lenni. Az ilyeneket megerősíti az Úr, úgy, hogy félelmére lesznek a lélek ellenségének és a mélybe vetett, legyőzött seregnek. „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt.” (1Kir 18, 21) Döntsetek végre az Úr mellet és ne tévelyegjetek!