A béke, békesség szó görögül eiréné míg, héberül salom. Jelentése szinte maga az evangélium. A háború ellentéteként béke, csendesség, megpihenés, nyugalom, egyetértés, összhang. De nézzük a héber kifejezést, ami sokkal inkább jelenti a tökéletes békességet.
Salom! – mondják, ami ezt jelenti: Legyen olyan az állapotod, amelyben minden a maga helyén van! Vagyis, légy ép, egészséges, sőt, legyen üdvösséged!
Valamennyien ismerjük Izráel történetét Sittimben, amikor is Izrael fiait a Moáb lányai Istentől elcsábítva a Bál-Peórhoz fordították. (4M 25) Isten haragja elfordíthatatlannak látszott, csapás követett csapást, mind addig, amíg Áron unokája Fineás nem mutatta meg Isten békessége utáni vágyát, megelégelve a bűn gyötrelmeit. És még így is meghaltak huszonnégy ezren! S miután Isten látta Fineás szívét és cselekedetét ezt mondta Mózesnek:
„Ímé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő néki.” (4M 25,12)
Tehát azt látjuk, hogy a békesség az Istennel való szövetség és ezt a szövetséget Isten ajándékba adja. És hogy kiknek adja ezt az ajándékot? Isten Nóénak ezt mondta: „Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánatok, és minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van, mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig”. (1M 9,9-10) Ez az ige ígéret, a békesség ígérete, az Istennel való közösség ígérete, Neked és a Fiaidnak! És minden élő állatnak, amelyek a te házadban vannak, vagy a mezőkön vannak!
Salom! Legyen olyan az állapotod, amelyben minden a maga helyén van!
Nézzük meg, Jézus hogyan mutatta be tanítványai számára ezt a Békességet:
„Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele. Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?” (Mk 4,35-41)
A textus előzményeiben látható, hogy Jézus példázatokban tanítja az embereket. Ilyen példázat a magvető (3), a véka és a gyertyatartó (21), vagy az Isten országa (26). Az evangélium írója Márk, úgy tudósít erről a tanításról, hogy megjegyzi: „És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.”(33). Jézus jó pedagógus volt, úgy magyarázta el tanításait, hogy az őt körülvevők megérthették azt, hogy Jézus valaminek a birtokában van, amit meg akar velük osztani. Megfigyelhetjük azt is, hogy a tanítványok, ha nem értettek egy-egy példázatot, megkérték Jézust arra, hogy magyarázza el nekik az üzenetet (10). Ilyen különleges tanítás mellett úgy tűnhet, hogy Jézus tanítványai készek arra, hogy bebizonyítsák: ők a megvilágosodott tanítványok. Ők felismerték, hogy Jézus mit akar velük megosztani, hiszen együtt vannak, vele járnak, és ha valamit nem értenek, akkor csak meg kérdezik Jézust, aki elmagyarázza nekik a példázatok jelentését. Vagy még sem?
Az előbb felolvasott textusban (Mk 4,35-41) a szerző elénk tár egy jelenetet. Egy olyan jelenetet, ami minden bizonnyal a kipróbált halászokat is megrémisztette. Ott volt Péter, Jakab és a többiek. Ők biztosan láttak már ekkora vihart! Még sem volt békességük. Csak nézték egymást, nézték a halászhajó ide-oda csapódását a viharban, hallották az ég dörrenéseit, vagy a hajótest darabjainak ropogását. Kétségbe estek, és azt gondolták, hogy mindennek vége, nincs tovább (38b). A látható körülmények ezt üzenték: add fel! És a veszedelem kellős közepén mi történik? „Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala”.(38)
Salom! Legyen olyan az állapotod, amelyben minden a maga helyén van!
Jézus számtalan lehetőséget adott tanítványainak, beavatta őket az Isten országa titkaiba (4,1-34), és vele voltak, amikor meggyógyította a betegeket és kiűzte a gonosz lelkeket (1-3). Most együtt vannak vele a viharos tavon, és ő alszik! (38). A tanítványok figyelik őt, és kétségbe esetten azt hiszik, hogy Jézus nem törődik velük (38).
Ó, de sokszor gondoljuk ezt mi is! Körülöttünk tombol a vihar, telve vagyunk problémákkal, anyagi nehézségekkel, úgy érezzük, hogy a hullámok teljesen összecsapnak a fejünk fölött! És Jézus alszik. Azok a tanítványok, akikről mi is azt gondolnánk, hogy ők megértettek mindent, hiszen Jézussal jártak, hallgatták Őt minden nap, most pedig kétségbeesetten rázzák Őt, ébresztgetik! „Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk”? (38b).
Ezt olvassuk: „és felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.” (39).
A tanítványok ezt látva pedig csak álltak, tele félelemmel és nem látták, hogy Jézusnak volt valamije, amit már meg osztott velük, amit nekik adott, amit ő is kapott az Atyától. Lukács ezt írja: „Mindent nékem adott az én Atyám” (Lk 10,22a). És ahogy láttuk az elején a Sittimben történt szövetséget, most ismét láthatjuk: „Ímé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő néki.” (4M 25,12).
A történet végén Jézus ezt kérdezi a vele együtt lévőktől: „Miért féltek ennyire?” (40) Saját szavaimmal értelmezve, mintha ezt mondaná: Nálatok van az ajándékom, miért nem használjátok?
Jézus meg akar ajándékozni most téged, azzal az ajándékkal, melyet Ő is kapott, az Ő békességével, azzal a békességgel, amely van közötte és az Atya között, azzal a békességgel, mely van közötte és a Szentszellem között! Mert ez az a tökéletes harmónia, melynek részese lehetsz! Pál apostol, ezt a szövetséget a Korintusiakhoz írt levelében szinte sírva ajánlja fel, mintha két kezében nyújtaná feléd, hogy elvehesd, ezt mondva: „Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.”(2Kor 5,20)
És mi történik akkor? – testvérem, kérdezheted!
A válaszom az Úrtól van: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”(Fil 4,7)
Amikor a világod hirtelen a fejetetejére áll, emlékezz arra, hogy Isten életedre vonatkozó terve nem lett eltörölve. Amikor úgy érzed, hogy csapdába estél és nincs kiút, jusson eszedbe ez a gondolat.
Salom! Legyen olyan az állapotod, amelyben minden a maga helyén van!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.