Mikor tettél utoljára bizonyságot? Bizonyságot arról, hogy Valaki annyira szeretett téged, hogy helyetted meghalt!?
Hogy, annyira értékesnek és fontosnak tart téged, hogy törődik veled, nap mint nap, hogy soha sem hagy magadra, megvigasztal ha szomorú vagy, átölel és letörli könnyeidet… elmondtad ma már valakinek?
Nem, nem a facebook posztjaidra gondolok, hanem a személyes tanúságtételedre! Arccal és hanggal.
A Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió Nyírkátai Gyülekezetében arról beszélgettünk, hogy mindig készen kell állnunk arra, hogy bizonyságot tegyünk az embereknek Isten megmentő 
szeretetéről, Jézus Krisztusról.
Pál apostol határozottan bátorít erre: „Legyetek állandóan készen rá, hogy a békesség örömüzenetét hirdessétek — ez legyen a saru a lábatokon!” (Ef6,15) ERV
A hívő ember feladata, hogy hirdesse Jézus életmentő váltságművét, mert Ő azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön (meneküljön meg a halálból)” (1Tim2,4). 
Mi Isten munkatársai vagyunk (1Kor3,9), vele dolgozunk együtt. Egyik világi munkáltató sem támogatja, hogy az általa foglalkoztatott ember csak akkor dolgozzon, ha van kedve!
Krisztus szolgálata sem a hangulattól függ, nem is az időjárástól, a hívő embernek örömöt okoz, boldogság járja át a szívét, ha beszélhet Jézus iránta való szerelméről.
Máté ezt mondja: „Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál” (Mt24,46). Legyünk hát készek, mindenkor számot adni a mi mennyei Urunknak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.