NYITOTT AJTÓ

Rettenetesen nehéz időszakot élünk, a gond a szegénység nem válogat, olyanok is szenvednek, akikről azt gondoljuk, hogy: „ők már igazán nem érdemlik meg”! Az emberek munkanélkülivé válnak önhibájukon kívül, adóságaikat nem tudják fizetni, családok bomlanak fel elveszítve egymást és a reményt. Eluralkodik a bizonytalanság, a bizalmatlanság egyre többen szakadnak a depresszió börtönébe, lemondva arról, hogy jobb is lehetne.

Sok keresztény jár lehajtott fejjel, beleolvadva az arctalan tömegbe s reménységük már csak emlékükben él.

Megint mások a politikai elittől várják a megoldást. Azt gondolják, hogy az EU segít majd. A jobb helyzetben lévők először csak kérdéseikre várnak választ, majd új törvényeket akarnak, szigort és börtönt az éhezőkre, de később maguk is kenyérért kiáltanak! Azt gondolják, akik még állnak, hogy ők nem fognak elesni. Újjal mutogatnak, felelősöket keresnek és megrettennek, amikor rájönnek: már nekik sincs reményük!

A szeretetlenség, a bizalmatlanság, a magány, a félelem és rettegés akár a pestis, elfertőz mindent, sokan saját kezükkel vetnek véget életüknek, mert nincs reményük!

Változást várnak a politikától, a jósoktól, asztrológusoktól, egyre többen fordulnak halott látókhoz, megint mások az alkoholhoz, egyre erősebb drogokhoz nyúlnak, mert nem akarnak tudomást venni a reményvesztettségükről, de nincs változás, csak egyre gyorsuló zuhanás a halál felé.

Mert a reményt nem a politika hozza, nem is egy üres vallás, nem egy új kormány egy új miniszterelnök, nem a tudatmódosító szerek, nem a szigor, a börtön, nem egy új autó egy nagyobb lakás, és nem is az öngyilkosság, nem!

A remény attól jön, aki soha nem hagy magadra, aki nem vádol, aki megszabadít, ha a depresszió börtönébe zuhansz, aki bekötöz, ha megsebzed magad, aki a szíveket gyógyítja, aki életet ad. Aki helyetted a halálba ment!