2009. Muszály, hogy az összefogás éve legyen! Lehet együtt és egymásért dolgozni. Lehet együtt és egymásért végre karöltve kiállni. Sokan mondják, hogy közös a cél, de mindenki más úton közeledik a jövő felé. Nagyapáink dolgoztak apáink jövőjéért s apáink, építették a mi jövőnket, most úgy illene, hogy mi építsük gyermekeink jövőjét. Lehetnénk mi is munkások, a jövő építő mesterei, kezünkben vannak az eszközök, s mi döntünk, építünk, vagy rombolunk? S ha tudjuk, hogy mit akarunk, hát legyen élőhitünk, apáinktól örökölt Istenben vetett hitünk s reményünk. Mert a közös cél, az sürgeti az összefogást s a hirtelen elpergő idő. Nos, ki az, kinek célja velünk egy? S ki az, kiben „cigány szív” dobog, ki ismeri vágyainkat s álmainkat és ki az, ki értünk Istenhez imában kiált!?
De egy percnyi béke s megállás! Testvérek! Mindenki tudja, hogy mit akarunk? Mindenki tudja, hogy mi a cél s a kezében lévő eszköznek valóban mestere? Mert többet árt az (!), ki indulatból – „majd én megmutatom!”, akarja gyermekeink törékeny jövőjét „kalapálni”. Lehet együtt és egymásért dolgozni, de csak azoknak, kiknek szívét szeretet és alázat feszíti, csak azoknak, kik tudják, honnan jöttek s azt is, hogy hová tartanak! Mesterek, Apák s Anyák! Hát hordozzátok létezésetek terheit, s építsetek a kősziklára, örökölt hitetek által egy szebb jövőt!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.