Mire a tél véget ért a sátorlapon már néhol tenyérnyi szakadások voltak. Hiába próbálta Lali folyton megjavítani az idő múlása újra és újra tovább szaggatta.
Volt egyszer egy szegény ember. Ezt a szegény embert, úgy hívták, hogy Lali. Nem volt családja se rokona. Egy közeli árvaházban nőtt fel, ahol később évekig dolgozott. Igaz bért nem kapott, de adtak neki szállás, meg egy kevés élelmet. Aztán, amikor beteg lett és már nem tudta a rábízott munkákat…